"A számviteli törvény 141. § (9) bekezdése szerint a beolvadás kapcsán a beolvadó társaságtól átvett eszközöket a végleges vagyonmérleg szerinti értékben kell állományba venni.(Ez eltérhet a beolvadó társaság által kimutatott könyv szerinti értéktől.) Amennyiben a végleges vagyonmérleg szerinti érték egyezik az átadó cégnél kimutatott könyv szerinti értékkel, van-e lehetőség bruttó értékként a vagyonmérlegben szereplő értéket kimutatni, új maradványértéket és várható hasznos élettartamot meghatározni vagy ugyanúgy kell tovább folytatni, ahogy a jogelőd tette. Mi a teendő, ha eltér egymástól a fenti két érték?" 2010. február
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény átalakulásra vonatkozó szabályai tételesen nem térnek ki a jogutónál állományba veendő tárgyi eszközök, illetve immateriális javak elszámolására.
A Számviteli törvény (2000. évi C. törvény) 49. §-ának (1) bekezdésének utolsó mondata utal a probléma megoldására. „Gazdasági társaságnál alapításkor, tőkeemeléskor a jegyzett tőke fedezeteként, továbbá a jegyzési, a kibocsátási érték és a névérték különbözeteként, a jegyzett tőkén felüli tőke fedezeteként nem pénzbeli (vagyoni) hozzájárulásként átvett (kapott) eszköz létesítő okiratban, annak módosításában, illetve a közgyűlési, az alapítói, a taggyűlési határozatban meghatározott értéke bekerülési (beszerzési) értéknek minősül. Átalakulás esetén a létesítő okiratban meghatározott értéknek az átalakulással létrejövő gazdasági társaság végleges vagyonmérlegében szereplő értéket kell tekinteni.”
A problémát szakkönyvi ajánlások alapján is lehet vizsgálni.
A számviteli törvény magyarázata 2004-2005 (Adorján-Bary-Bíró-Fridrich-Garajszki-Kresalek-Lukács-Nagy-Pál-Róth-Újvári-Veit, HVG-ORAC Lap és könyvkiadó Kft.) című szakkönyv 895. oldala szerint: „A beolvadás és a kiválás esetét kivéve az átalakulással létrejövő társaság könyvviteli nyilvántartásait a végleges vagyonmérleg, valamint az azt alátámasztó vagyonleltár alapján kell, hogy megnyissa. Az eszközök bekerülési, beszerzési értékének a vagyonleltárban levő értékeket kell tekinteni. Így könyv szerinti értéken való átalakulás esetén a tárgyi eszközök, immateriális javak bruttó értéke az átalakulás előtti nettó értékkel egyenlő, más eszközöknél pedig a nyilvántartási érték lesz a nyitó érték. Ha az eszközöket átértékelték, nyitó értéknek a vagyonértékeléssel módosított nettó, illetve nyilvántartási értéket kell tekinteni.”
A Számviteli Levelek 2002. március 14-ei számában (598. kérdés) az alábbiak találhatók:
„Az új Szt. 138-139. §-ai szerint az átalakuló, az átalakulással létrejövő gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezete, az új Szt. 141. §-a szerinti végleges vagyonmérlege az eszközök értékét könyv szerinti, illetve a 137. § szerinti átértékelési különbözettel korrigált piaci értéken tartalmazza. Ebből következően, ha nem volt átértékelés, az átalakulással létrejött kft. végleges vagyonmérlegében a befektetett eszközöket könyv szerinti értéken (a jogelőd könyveiben kimutatott bruttó érték és elszámolt értékcsökkenés különbözetének összegében, azaz nettó értéken) kell szerepeltetni, és így a vagyonmérleget alátámasztó végleges vagyonleltár alapján megnyitott főkönyvi számlákon is a befektetett eszközök bruttó értéke a jogelőd könyveiben kimutatott nettó értékkel lesz azonos.
Az előbbiek következnek az új Szt. 49. §-a (1) bekezdésének előírásából is, amely szerint a végleges vagyonmérlegben szereplő értéket kell bekerülési értéknek - ha további ráfordítás nem volt -, a befektetett eszköz bruttó értékének tekinteni.”
A Számviteli törvény fenti szabálya és a szakirodalmak alapján egyértelmű, hogy a tárgyi eszközök (immateriális javak) jogelődnél kimutatott nettó értéke (átértékelés esetén a vagyonértékelés szerinti érték) lesz az átalakulással létrejött társaság (jogutód) nyilvántartásában a bruttó érték, amely alapján a számvitelben az értékcsökkenést el kell számolni. Az értékcsökkenés tervezésére és elszámolására az általános szabályokat (hasznos élettartam, maradványérték, stb.) kell figyelembe venni.
Az átalakulással létrejött társaságoknál a tárgyi eszközök, immateriális javak értékcsökkenésének vizsgálata esetén nem tekinthetünk el a társasági adóról és az osztalékadóról rendelkező 1996. évi LXXXI. törvény (Tao törvény) előírásaitól. A társasági adó törvény 1. számú mellékletének 2-3-as pontjai foglalkoznak az átalakuláshoz kapcsolódóan az értékcsökkenési leírás érvényesítésének szabályaival. Ezen pontok szerint:
„2. Az adózó az értékcsökkentési leírást az immateriális jószág, a tárgyi eszköz üzembe helyezése napjától (ideértve jogutód esetén a jogelődtől a vagyonmérleg szerint átvett, a jogelőd által már üzembe helyezett eszköznél az átalakulás napját követő napot is) az állományból való kivezetése (ideértve a forgóeszközök közé való átsorolást, valamint az adózó megszűnését is) napjáig számolja el. Az értékcsökkenési leírást azon napokra arányosan kell meghatározni, amely napokon az eszköz állományban volt.
3. Az adózó az értékcsökkenési leírást az eszköz bekerülési értékére vetítve állapítja meg. A jogutód a jogelőd által már üzembe helyezett eszközre az értékcsökkenési leírást a jogelődnél az átalakulás időpontjában kimutatott bekerülési értékre vetítve is megállapíthatja. Az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolt értékcsökkenési leírás nem haladhatja meg az eszköznek az adózónál kimutatott bekerülési értékét.”
Az adótörvény szerint érvényesíthető értékcsökkenés vizsgálatánál külön kell kezelni a kedvezményezett (Tao törvény 4. § 23/a pontja, 16. §, (9-10), illetve (15) bekezdése) átalakulás és a nem kedvezményezett átalakulás esetét.
Nem kedvezményezett átalakulás esetén a fenti szabályok alapján a jogutód adóbevallásában, a jogelődtől átvett tárgyi eszközök, immateriális javak adótörvény szerint érvényesíthető értékcsökkenésének meghatározására a vállalkozásoknak két lehetősége van. Vagy a jogutód végleges vagyonleltárában meghatározott érték alapján, vagy a jogelődnél az átalakulás időpontjában (előtti pillanatban) nyilvántartott bruttó érték alapján (az 1. számú melléklet szerinti kulcsokkal) határozzák meg az adóalapot csökkentő értékcsökkenés összegét.
Kedvezményezett átalakulás esetén a fenti döntési lehetőség nem áll fenn, mivel a társaságnak a társasági szerződében kötelezettséget kellett vállalni (Tao törvény 16. §, (9-10) bekezdés) arra, hogy az adóalapját úgy határozza meg, mintha az átalakulás nem történt volna meg. Ebben az esetben tehát csak a jogelődnél az átalakulás időpontjában (előtti pillanatban) nyilvántartott bruttó érték alapján lehet meghatározni az adóalapot csökkentő értékcsökkenés összegét. Ennek jogutód által figyelembe vett halmozott összege nem lehet több mint, az adott eszköznek a jogelődnél kimutatott számított nyilvántartási értéke (Tao törvény 4. § 31/a pontja).