2008. október
Amennyiben a leltározás szabályosan történt és azon részt vettem, adható-e a helytelen értékelés ellenére hitelesítő záradék."
Ha a cégre vonatkozó paraméterek alapján önköltségszámítási szabályzatot kell készítenie a cégnek, és ezt nem tette, akkor megsértette a számviteli törvényt, és akkor lehet, hogy helytelen értékelést alkalmazott. A cég tehát köteles önköltségszámítási szabályzatban rögzíteni a saját termelésű készletek értékelésének gyakorlatát. A jövőben pedig nem mentesülhet a szabályzat alapján történő értékeléstől sem. (Hiába csökken a nettó árbevétel, vagy a költségnemek összege, nem mentesülhet a szabályzatkészítés és alkalmazás alól.) Ebből következően véleményem szerint nem adható hitelesítő záradék (tiszta vélemény). Természetesen mérlegelni kell, hogy az értékelés szabályainak hiánya milyen következményeket okozhat a megbízható és valós összkép tekintetében. A beszámoló lehet, hogy ettől még elfogadható egy figyelemfelhívó megjegyzéssel, vagy korlátozó záradék megadásával, megjelölve a korlátozás okait.
A kérdésben szereplő megoldás viszont nem tűnik önmagában hibának, azaz választási lehetősége van a cégnek, hogy utókalkuláció vagy norma szerinti kalkuláció alapján értékel. A logikai vagy fejezi ki igazán a választás lehetőségét. Véleményem szerint még az a választási lehetőség is megadatik a cég számára, hogy a norma szerinti önköltségét ne ellenőrizze utókalkulációval. (Ezt az álláspontot többen vitatják, de erre azt szoktam mondani, hogy az Szt-ből nem lehet mást kiolvasni közvetlenül.) Ilyenkor az eltérések az eredmény terhére vagy javára kerülnek elszámolásra. (Így volt ez 1991. előtt is.) Az szt. tehát nem írja elő tételesen, hogy a vállalkozásnak meg kell győződnie a norma szerinti önköltség helyességéről utólag. A számviteli alapelvekből viszont az következik, hogy ezt mégis illene ellenőrizni a megbízható és valós összkép bemutatása miatt. Ha jelentős eltérés van a két önköltség között, akkor kimondható, hogy hibás az értékelés még akkor is, ha a tv. megengedi a norma szerinti önköltségszámítást. (A helyreállítás a hiba javítás szabályai szerint történhet.) Ez a módszertan azonban feltételezi a normák karbantartását, a normától való eltérések figyelemmel kisérését, stb. ami csökkenti a kockázatát a helytelen értékelésnek. Viszont ezt is szabályzat formájában kötelező rögzíteni és nem „fejben" definiált megoldásokat alkalmazni esetleg évről-évre. Ilyen megoldások esetében nem biztosított a valódiság elvének érvényesülése, és gond lehet az értékelés állandóságával is. Innentől kezdve sérül az összemérés, és egyszer csak az összes alapelv sérültnek tekinthető.
A fenti esetben a norma szerinti önköltségszámítás egy lehetőség, ami pontos és jó megoldásokhoz vezethet, de ezt is szabályzat formájában rögzíteni kell. A módszertan tehát alkalmazható, de szabályzatban rögzíteni kell minden ezzel kapcsolatos információt.
A kérdésben szereplő hivatkozás rossz, helyesen a szabály a 62. §-ban található, amelyet az alábbiakban idézek a törvényből:
62. § (2)......; saját termelésű készleteknél (befejezetlen termelés, félkész és késztermék, állatok) előállítási érték az 51. § szerinti közvetlen önköltség, vagy az átlagos (súlyozott) közvetlen önköltség, vagy a FIFO módszer szerint meghatározott közvetlen önköltség. A közvetlen önköltség utókalkulációval meghatározott vagy norma szerinti közvetlen önköltség lehet. A befejezetlen termelés norma szerinti közvetlen önköltsége a félkész termék, a késztermék norma szerinti közvetlen önköltségéből a teljesítési fok alapján arányosítással is meghatározható.