2009. február
A tagi kölcsönt a társaság rendelkezésére kell bocsátani azt megelőzően, mielőtt a társasági szerződés módosítását a cégbíróságra benyújtják, a társaságnak pedig át kell azt vennie. Mit jelent ez konkrétan?
Értelmezhető-e a jegyzett tőke emelése a tulajdonos felé fennálló szállítói tartozás apportálásával, hiszen ez is egy vevő (a társaság) által elismert követelés?
Vagy járható-e az az út, hogy a tulajdonos felé fennálló szállítói tartozást átminősítik tagi kölcsönné, és ezzel a tagi kölcsönnel mint apport emelik a jegyzett tőkét?"
A kérdésre a válasz röviden az, hogy igen. A Gt. 13. § (2) bekezdése definiálja a nem pénzbeli hozzájárulást. E bekezdés szerint az adós által elismert követelés apportálható.
13. § (1) A gazdasági társaság alapításához valamennyi tag (részvényes) vagyoni hozzájárulása szükséges. A tagok (részvényesek) vagyoni hozzájárulása pénzbeli hozzájárulásból, illetve a tagok (részvényesek) által a társaság javára szolgáltatott nem pénzbeli hozzájárulásból áll.
(2) A nem pénzbeli hozzájárulás bármilyen vagyoni értékkel rendelkező dolog, szellemi alkotáshoz fűződő vagy egyéb vagyoni értékű jog - ideértve az adós által elismert vagy jogerős bírósági határozaton alapuló követelést is - lehet. A tag munkavégzésre vagy más személyes közreműködésre, illetve szolgáltatás nyújtására irányuló kötelezettségvállalását nem pénzbeli hozzájárulásként figyelembe venni nem lehet.
A kérdés második részére a válasz az, hogy az átadás-átvétel sajátos könyvelési tételeket jelent. A követelést állományba kell venni a 3/4. Jegyzett, de még be nem fizetett tőke számlával szemben, vagy e helyett használható az egyéb rövid lejáratú kötelezettségek számla is. (A könyvelés számlarend kérdése.) A cégbírósági bejegyzéskor (a tőkeemelés jelenleg már visszamenőleges hatályú ebben az esetben, azaz nem feltétlenül azonos a végzés dátumával) a Jegyzett, de még... számlával szemben könyvelünk a 4.Jegyzett tőke számlára. Így egyenlege csak az átvett követelésnek van, valamint a tulajdonossal szembeni tagi kölcsönt szerepeltetjük a könyvekben, mint kötelezettséget. Ezeket egymással szemben kell kivezetni a cégbejegyzés után.
Hasonló a helyzet a szállítói tartozásokkal is, mivel az apportáló esetén ez nem más, mint vevői követelés. Ez pedig a fentiekben leírtak alapján apportálható. Ebben az esetben felesleges mindennemű átminősítés vagy átsorolás, ráadásul az nem is felelne meg a valódiság elvének.