Főoldal

Keresés

Találatok száma: 15

    "Egy közhasznú gazdasági társaság önkormányzati tulajdonú térségi társulástól vagyonkezelő szerződés alapján eszközöket vett át. Az eszközök értékcsökkenési leírása 2016. évben költségként elszámolásra került.
    A kötelezettséget (átvett vagyon szerződés szerinti értékének megfelelően) hosszú lejáratú kötelezettségként tartja nyilván. Szerződésük értelmében a gazdasági társaság legalább az elszámolt értékcsökkenésnek megfelelő mértékben köteles gondoskodni az eszközök pótlólagos felújításáról, pótlásáról.
    A csatolt cikkben, az időszerű kérdések rovatban arról írnak, hogy a gazdasági társaság köteles lekötött tartalékot képezni az eszközök után elszámolt értékcsökkenésnek megfelelő összegben.
    Kérdésem:
    •a számviteli törvény előírásai között a 38 §. (3) bekezdés g) pontja hivatkozik a más jogszabály alapján történő lekötésről. A jelen gazdasági esemény könyvelését ide kellene besorolni? A 2011. évi CLXXXIX tv. 109. §. (6) bekezdése rendelkezik önkormányzati vagyon kezeléséről, és ezen jogszabály előírja tartalék képzését. De a gazdasági társaságok esetében a számviteli törvény nem alkalmaz tartalék fogalmat, ezért én nem igazán értek egyet ezen könyvelési metodikával. A vagyonkezelői szerződés erre vonatkozóan nem tartalmaz előírást. Ellenben a 0-s számlaosztályban történő nyilvántartást, és az értékcsökkenésnek megfelelő pénzeszköz elkülönítését fontosnak tartom.
    Amennyiben mégis szükséges a lekötött tartalék képzése, megtehető-e, hogy csak az eredménytartalék terhére történik a lekötés, és a tőketartalékban lévő összeget változatlanul hagyják"

    2017. június

    Tovább a válaszhoz


    "Egyik kft. ügyfelem vásárolt nyílt végű pénzügyi lízing keretében egy tehergépkocsit, 3 évi futamidővel. A Lízingbeadó cég a szerződés mellékleteként csatolta az alábontott futamidő táblázatot (melyben havonként mutatja ki tőke törlesztődíj + kamat + áfa összegeket. Ezek összesített végösszege: a hiteltőke összege 3 600 E Ft, a kamaté 160 E Ft, az áfáé 972 E Ft.) Csatolta a számviteli bizonylatot a tehergépkocsi nyilvántartásba vételéhez, s minden hónapban megküldi a számlát, az adott havi tőke- a kamat- és áfa összegéről, s e számlán mindig hozza az éppen fennálló tőketartozást, és az érintett számviteli időszak megjelölését is. Eddig ez rendben is van. Viszont a könyvelő nem könyvelte le a tehergépkocsi beszerzését, aktiválását, s a hitel (lízing) szerződésben kimutatott összegét sem a kötelezettségek közé. Indoklásul azt hozta fel, hogy ismeretei szerint a nyílt végű pénzügyi lízing egy bérleti díjas konstrukció, a havi számla alapján a törlesztőrészletet, mint bérleti díj - lízing - költséget kell lekönyvelni, s a 3 éves futamidőt követően, ha a cég úgy dönt, hogy kifizeti a maradványértéket, akkor kerül a cég tulajdonába a tehergépkocsi, s csak akkor fogja a tárgyi eszközei közé nyilvántartásba venni.
    Kérdés
    Hogyan kell a nyílt végű pénzügyi lízing keretében beszerzett termelőeszközt (áfa körbe tartozik) könyvelni. Ismerem a konzultációra vonatkozó előírásokat, s tudom, hogy válaszuk nem minősíthető hivatalosnak, s nem lehet bíróságon, s egyéb ilyen helyeken felhasználni, viszont szükséges az állásfoglalásuk az ügyfelemmel fennálló munkavégzésem tisztázása és rendezése érdekében.
    A kérdező által jónak ítélt válasz, megoldás, beleértve a kérdező által lényegesnek ítélt törvényi hivatkozásokat, felhasznált szakirodalmi anyagokat.
    Biztosnak vélt ismereteim ellenére végigkerestem minden lehetséges helyet, ahol csak lehetett, hogy a nyílt végű pénzügyi lízinget hogyan kell könyvelni. Általam felhasznált irodalom: Adófórum.hu, Önadózó újság, Gazdasági események kontírozása A-tól Z-ig (dr.Siklósi Á - Veress A). Véleményem szerint a Lízingbe-vevőnél a nyílt végű pénzügyi lízing keretében beszerzett (ÁFA körbe tartozó) termelőeszközt a Lízingbeadó cég által átadott számviteli bizonylat alapján befejezetlen beruházásként - a lízing-kötelezettségekkel szemben (áfa nélküli bekerülési összegben, de növelve az esetleges járulékos költségekkel) nyilvántartásba kell venni, majd aktiváláskor a befejezetlen beruházásról át kell vezetni a megfelelő eszközfajtára. Az eszköz amortizációját a számviteli- és Társasági adó előírásainak figyelembe vételével kell elszámolni. Az áfa szerződés szerinti összegét követelésként, a lízing-kötelezettségekkel szemben kell lekönyvelni. A havi számla beérkezésekor a tőke összeg csökkenti a lízing-kötelezettséget, a kamat összeg pénzügyi műveletek ráfordítása, s az áfa összege pedig levonható áfa, mely csökkenti az eredetileg követelések közé könyvelt teljes áfa összegét. A tulajdonjog viszont csak a 3 év futamidő lejártát követően, és csak akkor száll át a lízingbe vevőre, ha a maradványértéket kifizeti. A lízing futamideje alatt a lízing tárgya a Lízingbeadó tulajdonában van."

    2016. március

    Tovább a válaszhoz


    "A lízingbeadó és a lízingbevevő vállalkozás között 2008-ban - egy tehergépkocsira vonatkozóan - 66 hónapos futamidővel - devizaalapú nyílt végű pénzügyi lízingszerződés megkötésére került sor. A lízingbeadó áfa nélküli számlát állított ki az eszköz átadásakor. A szerződésben kikötött maradványértéket az utolsó törlesztő részlet megfizetésével kell megfizetni, ha a lízingbevevő él a vásárlási jogával. 2011-ben a törlesztő részletek elmaradása miatt a lízingbeadó cég a hátralévő tőketartozást lejártnak minősítette és áfás számlát állított ki a hátralévő tőketartozásról a számlázás időpontjában érvényes árfolyamon. A lízingbevevő a számlát lekönyvelte: a könyvekben szereplő lízing miatti kötelezettséget csökkentette, az áfát visszaigényelte, az árfolyamveszteséget elszámolta a szállítói tartozás növelése mellett. 2011. december 31.-i fordulónappal további árfolyamveszteséget számolt el a szállítói tartozás miatt, mert deviza alapú kötelezettségként kezelte. A lízingelt eszköz visszavétele többszöri próbálkozás után azonban csak egy évvel később, 2012-ben történt meg. A lízingbeadó részéről helyesbítő számla kiállítására az eszköz visszavétele miatt a mai napig nem került sor. A lízingbevevő a tehergépkocsit még most is szerepelteti a könyvekben.

    Kérdéseim:

    1. A lízingbeadó a díjfizetés elmaradása miatt minősíthette-e lejártnak a hátralévő tőketartozást, állíthatott-e ki róla áfás számlát?
    2. 2011-ben helyesen könyvelte-e a lízingbevevő a számlázott hátralévő tőketartozást, jogszerűen igényelte-e vissza az áfát, és a fordulónapon az értékelés szempontjából devizás tételnek kell-e tekinteni a szállítói tartozást.
    3. Kötelezhető-e a lízingbeadó az áfa nélküli helyesbítő számla kiállítására?
    4. 2012-ben a helyesbítő számla hiánya miatt az eszköz értéke kimutatható-e a könyvekben?

    1. Véleményem szerint az eszköz visszavételéig (2012) a törlesztő részleteket áfásan kellett volna számlázni, a visszavételkor pedig az eszköz piaci értékéről (megállapodás szerinti értékéről) áfa nélküli helyesbítő számlát kiállítani, ami az eszköz és kötelezettség részbeni kivezetésének bizonylati alapját jelenthetné. A tőketartozás a lízingelt eszköz átadásakor áfa nélküli értéken már számlázásra került . A hátralévő tőketartozás áfás számlája így nem értemezhető. Ezt erősíti bennem az is, hogy az áfa törvény a nyílt végű pénzügyi lízinget szolgáltatásnyújtásnak minősíti. Az eszköz visszavétele után szolgáltatásnyújtás már nem valósul meg, tehát az áfa sem értelmezhető a visszavételt követő futamidőre. (Szt. 73. § (2) és 50. § (6) bek.) "

    2013. június

    Tovább a válaszhoz


    "Japán cég rendel egy magyar cégtől terméket, amit egy németországi céghez szállíttat magyarországról próbagyártáshoz. A szállítást a magyar cég szervezi egy magyar fuvarozóval. A szállítási költséget a magyar cég kifizeti, de a német cégnek továbbszámlázza. Japán és a német cég megállapodása alapján a fuvardíj a német céget terheli.

    A magyar cég, milyen áfával számlázza ki a japán cégnek a termékértékesítést, ha a teljesítés hely Németország?
    A magyar cég milyen áfával számlázza tovább a szállítási költséget a német cégnek (Eredeti szállítási számla áfás)? "

    2013. június

    Tovább a válaszhoz


    "A Társaság (eladó) jelentős összegű - harmadik féllel szembeni - peresített kártérítési követelését a perelt összeg értékében eladta kapcsolt vállalkozásának (vevő). A per pozitív kimenetele erősen megkérdőjelezhető, a peresített kártérítési követelés – helyesen - az eladó könyveiben nem szerepel. A Társaság (eladó) a követelés eladásával jelentős összegű bevételt számolt el. (A saját tőke vesztesége így rendeződött). A vevő a vásárolt követelés vételárát az eladóval szemben fennálló kölcsön követelésének összevezetésével egyenlítette ki. A vevő a bírósági per elvesztése esetén jelentős összegű veszteséget számolna el. Mind a vevő, mind pedig az eladó társaság 100 %-os tulajdonosa ugyanaz a magánszemély. A per elvesztése esetén a tulajdonos egyik társaságából egy másik társaságába csoportosította át a veszteségét.

    A Társaság által peresített kártérítési igény forgalom képes-e a bírósági per lezárulta előtt? Kapcsolt felek között milyen értéken lehet engedményezni követelést? A kölcsön követeléssel kiegyenlített követelés engedményezés áfa mentes-e?

    Az, hogy forgalomképes-e egy peresített kártérítési követelés, szerintem jogi probléma, nem találtam a megoldásra törvényi hivatkozást.
    Kapcsolt felek között piaci áron történhet az engedményezés. A probléma csak az, hogy hasonló ügylet nem található. A bírósági per befejezése előtt nem állapítható meg a kártérítési követelés piaci értéke.
    Véleményem szerint a követelés engedményezése, ha névértéken, vagy az alatt történik, áfa mentes."

    2013. június

    Tovább a válaszhoz


    "Egy önkormányzat képviselőtestülete olyan döntést hozott, hogy a 100%-os önkormányzati tulajdonú kft.-je a kft. tulajdonát képező és az általa üzemeltetett fürdőház, valamint gyógy-és strandfürdő tulajdonjogát, továbbá a fenti üzletág működtetéséhez kapcsolódó eszközöket és kötelezettségeket üzletág átruházással szintén az önkormányzat által alapított, 100%-os önkormányzati tulajdonú – másik kft.-jének térítésmentesen adja át, melyhez kapcsolódó feladatot ez a gazdasági társaság fog ellátni a jövőben. A társasági adóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4.§ 23. c) pontja alapján a két kft. kapcsolt vállalkozásnak minősül. Az üzletágat átruházó kft. nem szűnik meg, másik üzletágát tovább működteti. A kft. a gyógyfürdő létesítése során a beruházáshoz felmerült általános forgalmi adót (fordított áfa) áfa bevallásában visszaigényelte. Ugyancsak visszaigényelte a korábbi években a gyógy- és strandfürdő beruházáshoz kapcsolódó általános forgalmi adót is. Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy - figyelembe véve a körülményeket - ebben az esetben az üzletág átadása a szokásos piaci gyakorlattal ellentétben térítésmentesen történik. A fürdőszolgáltatási üzletágat - a kapcsolódó teljes vagyonnal együtt - tulajdonosi döntés alapján megszerző kft. az Áfa tv. 18. §-ában meghatározottaknak megfelelően belföldön nyilvántartásba vett adóalany. Kötelezettséget vállal arra, hogy a szerzéshez és a vagyonhoz fűződő jogok és kötelezettségek jogutódként őt illetik és terhelik. Az üzletág keretében folytatott és az üzletágat átvevő által a jövőben folytatandó gazdasági tevékenység kizárólag adólevonásra jogosító termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás. Az üzletág átadáshoz az Áfa tv. 18.§ (1) bekezdés a) és b) pontja további kritériumokat határoz meg. A fürdőszolgáltatási üzletág ingatlanjai két részre bonthatóak, a régi gyógy- és strandfürdő valamennyi ingatlanjának értékesítése az Áfa tv. 86.§ (1) j) pontja alapján mentes az adó alól. A 2012. évben átadott új fürdőház értékesítése alapesetben is általános forgalmi adó fizetésre kötelezett bármely áfa alany esetében, mivel az első rendeltetésszerű használatbavétele megtörtént, de a használatba vételi engedély jogerőre emelkedése és az értékesítés között még nem telik el 2 év. Az üzletágat átadó gazdasági társaság nem élt az Áfa tv. 88.§-ában meghatározott adókötelessé tételi jogával, azaz az áfa tv. 86.§ (1) j) pontjában meghatározott ingatlanok értékesítése az általános szabályok szerint mentes az adó alól az átadó kft.-nél. Az üzletágat átvevő kft. élt az Áfa tv. 88. §-ban meghatározott adókötelessé tételi jogával.

    Helyes-e az értelmezés, hogy a két társaság tulajdonosi testületének döntése értelmében az Áfa tv. 2013.01.01-től hatályos 17. § (4) bekezdése alapján nem áll be a termék értékesítése miatti áfa befizetési, illetve a korábbi évek bevallásaiban a fenti tárgyi eszközökhöz kapcsolódóan visszaigényelt áfa visszafizetési kötelezettsége sem átadónál, sem átvevőnél, mivel üzletág átruházás valósul meg? Az áfa fizetési kötelezettségen kívül- tekintettel az ingyenes átruházásra- társasági adó, illetve illeték fizetési kötelezettsége jelentkezik-e az ügyletből kifolyólag az üzletág átruházásban érintett adóalanyoknak? Hogyan történik fenti ügylet számviteli elszámolása az üzletágat átruházó és az üzletágat megszerző kft.-nél? "

    2013. június

    Tovább a válaszhoz


    "Egy önkormányzat képviselőtestülete olyan döntést hozott, hogy a 100%-os önkormányzati tulajdonú kft-je a kft tulajdonát képező és az általa üzemeltetett fürdőház, valamint gyógy-és strandfürdő tulajdonjogát, továbbá a fenti üzletág működtetéséhez kapcsolódó eszközöket és kötelezettségeket üzletág átruházással szintén az önkormányzat által alapított, 100%-os önkormányzati tulajdonú – másik kft-jének térítésmentesen adja át, melyhez kapcsolódó feladatot ez a gazdasági társaság fog ellátni a jövőben. A társasági adóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4.§ 23. c) pontja alapján a két kft kapcsolt vállalkozásnak minősül. Az üzletágat átruházó kft nem szűnik meg, másik üzletágát tovább működteti. A kft a gyógyfürdő létesítése során a beruházáshoz felmerült általános forgalmi adót (fordított áfa) áfa bevallásában visszaigényelte. Ugyancsak visszaigényelte a korábbi években a gyógy- és strandfürdő beruházáshoz kapcsolódó általános forgalmi adót is. Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy - figyelembe véve a körülményeket - ebben az esetben az üzletág átadása a szokásos piaci gyakorlattal ellentétben térítésmentesen történik. A fürdőszolgáltatási üzletágat - a kapcsolódó teljes vagyonnal együtt - tulajdonosi döntés alapján megszerző kft az áfa tv. 18. §-ában meghatározottaknak megfelelően belföldön nyilvántartásba vett adóalany. Kötelezettséget vállal arra, hogy a szerzéshez és a vagyonhoz fűződő jogok és kötelezettségek jogutódként őt illetik és terhelik. Az üzletág keretében folytatott és az üzletágat átvevő által a jövőben folytatandó gazdasági tevékenység kizárólag adólevonásra jogosító termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás. Az üzletág átadáshoz az áfa tv. 18.§ (1) bekezdés a) és b) pontja további kritériumokat határoz meg. A fürdőszolgáltatási üzletág ingatlanjai két részre bonthatóak, a régi gyógy- és strandfürdő valamennyi ingatlanjának értékesítése az áfa tv. 86.§ (1) j) pontja alapján mentes az adó alól. A 2012. évben átadott új fürdőház értékesítése alapesetben is általános forgalmi adó fizetésre kötelezett bármely áfa alany esetében, mivel az első rendeltetésszerű használatbavétele megtörtént, de a használatba vételi engedély jogerőre emelkedése és az értékesítés között még nem telik el 2 év. Az üzletágat átadó gazdasági társaság nem élt az áfa tv. 88.§-ában meghatározott adókötelessé tételi jogával, azaz az áfa tv. 86.§ (1) j) pontjában meghatározott ingatlanok értékesítése az általános szabályok szerint mentes az adó alól az átadó Kft-nél. Az üzletágat átvevő Kft élt az áfa tv. 88. §-ban meghatározott adókötelessé tételi jogával.

    Helyes-e az értelmezés, hogy a két társaság tulajdonosi testületének döntése értelmében az áfa tv. 2013.01.01-től hatályos 17. § (4) bekezdése alapján nem áll be a termék értékesítése miatti áfa befizetési, illetve a korábbi évek bevallásaiban a fenti tárgyi eszközökhöz kapcsolódóan visszaigényelt áfa visszafizetési kötelezettsége sem átadónál, sem átvevőnél, mivel üzletág átruházás valósul meg? Az áfa fizetési kötelezettségen kívül- tekintettel az ingyenes átruházásra- társasági adó, illetve illeték fizetési kötelezettsége jelentkezik-e az ügyletből kifolyólag az üzletág átruházásban érintett adóalanyoknak? Hogyan történik fenti ügylet számviteli elszámolása az üzletágat átruházó és az üzletágat megszerző Kft-nél?"

     

    2013. június

    Tovább a válaszhoz


    "Kérdéseim a fióktelep illetve a fióktelepet létrehozó (továbbiakban anyavállalat) könyvelésére vonatkoznak. Természetesen csak a magyar vonatkozás érdekel, tehát az az eset, amikor a fióktelep VAGY az anyavállalat a magyar. A kérdésekben illetve a válaszokban felmerülő "anyavállalat elszámolási számla" AESZLA alapvetően kötelezettség jellegű.
    Kérdés
    1. Anyavállalat terméket hoz Magyarországra a fióktelepére, ezen a fióktelep munkát végez, majd 1.a) visszaviszik a terméket az anyához 1.b) másik tagállamban értékesítik a készterméket, közvetlenül a fiókteleptől szállítják a vevőhöz 1.c) Magyarországon értékesítik a készterméket 2. Anyavállalat gépet hoz be a fióktelepnek 2.a) jegyzett tőke javára 2.b) más módon, mintha szállító lenne 3. Fióktelep év végi mérleg szerinti eredményét (MSZE) hogyan kell könyvelni?

    Véleményem szerint:
    1.a) Termékmozgatás címén nem keletkezik áfa fizetési kötelezettség, ezért ezt nem kell számláznia az anyának. A fióknak kell számláznia az anyavállalt felé áfa mentesen bérmunkát. Anyavállalat nem könyvel semmit sem, se a termékmozgatást, se a bérmunkát. Fióktelep csak azért könyvel bevételt a bérmunka számlája alapján, hogy meg tudja mutatni a magyar tevékenység eredményét, ami a TAO alapja lesz. Könyvelés a fióknál: T 4 AESZLA - K 9 árbevétel 1.b) Fióktelep ugyanúgy számláz és könyvel, mint 1.a)-nál, csak a bérmunkát. Anyavállalat adómentes közösségen belüli értékesítést számláz a másik tagállamú vevőre. 1.c) Legjobb lenne, ha a terméket leszámlázná anya a fióktelepnek (közösségen belüli értékesítés), aki a megmunkálás után belföldi értékesítésként számlázná a vevőnek. Elképzelhető más megoldás is, pl. ha az anya számláz a magyar vevőre termékértékesítést? Könyvelés fióknál: T 5 anyag - K 4 AESZLA a termék beszállítást T 3 vevő/pénz - K 9 árbevétel a termék eladás Könyvelés anyánál: T 3 vevő/pénz - 9 árbevétel a termék eladás A termék beszállítást könyvelni nem kell, csak az áfa bevallásban kell rendezni (közösségen belüli értékesítés)

    2.a) alapító okiratban vagy annak módosításában kell rendelkezni róla. Termékmozgatás címén keletkezik áfa fizetés, ezért célszerű számlázni is. Könyvelés fióktelepnél: T 1 eszköz - K 4 JT (áfa fizet, levon) Könyvelés anyánál: nem könyvel semmit, áfát vallja termékmozgatásként. Analitikában elkülöníti az eszközt mint fióktelepnek átadott eszköz.
    3. Alapesetben az anyavállalat minden eredményt elvisz a fiókteleptől, tehát nem lesz MSZE a fióknál, az adózott eredményt át kell könyvelni az AESZLA-ra. Ha "keletkezik" valamilyen irat arról, hogy az anya nem kívánja elvinni az "osztalékot", akkor a fióknál is lehet MSZE ami átkerül az ET-ba. Egyébként az anya bármikor kiviheti az eredményt, tehát akár év közben is elképzelhető, hogy a fióknál lesz: T 4.ET - K 3.bank, vagy T 4.ET - K 4.AESZLA, és utaláskor T 4.AESZLA - K 3.bank. "

    2013. január

    Tovább a válaszhoz


    "Két magyar Társaság egymással bizományosi szerződést kötött, miszerint a Megbízó megbízta a Bizományost, hogy saját nevében, de a Megbízó javára és kockázatára engedményezési szerződést kössön követelés megszerzés és annak érvényesítési lehetősége tárgyában. Szerződő Felek megállapodnak, hogy a Bizományos által a követelés jogosultjával megkötendő engedményezési szerződés szerint az engedményest terhelő kötelezettségeket a Bizományos saját nevében köteles teljesíteni.

    A Megbízó limitárat adott meg és a követelés teljes ellenértékét az engedményezési szerződés megkötése után átutalta a Bizományosnak, aki ezt továbbította is a követelés jogosultjának. A bizományosi szerződés szerint a megbízás teljesítését követően a Bizományos a Megbízó eziránti felhívása alapján, a Megbízó által meghatározott időpontban vállalja, hogy a Követelést a Megbízó részére külön engedményezési szerződéssel, a korábbi engedményezési szerződésben kikötött ellenértékkel egyező áron átruházza – amely engedményezést követően válik a Megbízó a Követelés jogosultjává.

    A Felek rögzítik, hogy Bizományosnak az átruházott Követelésre vonatkozóan nem áll fenn kezesi felelőssége, Bizományos az Adós teljesítéséért a felelősségét kizárja. Megbízó a követelés behajtását saját kockázatára végzi (azaz a követelés a behajthatóság szempontjából bizonytalan követelés).

    A Bizományos vállalja, hogy az engedményezéssel egyidejűleg külön íven szövegezett Követelés átruházó nyilatkozatot ad át a Megbízónak, aki a jogátruházó nyilatkozat átvételével szerzi meg a Követelést.

    A közöttük létrejövő engedményezési szerződés megkötéséig a Bizományos a Követelés jogosultjaként a saját nevében jogosult és köteles a követeléssel kapcsolatos jogokat gyakorolni, a Követelés érvényesítése iránt szükséges valamennyi intézkedést megtenni. Ennek során a Bizományos jogosult a Megbízó szerződésben adott megbízása alapján a Követelés kezelése, érvényesítése tekintetében a szükséges nyilatkozatokat saját nevében megtenni.

    Ebben az esetben, amikor a Megbízó kizárólag azért köt bizományosi szerződést követelés megvásárlására, hogy személye ne derüljön ki azon cég számára, aki eredetileg - az ominózus követelés kötelezettje, - de minden jogosultságot megszerez arra, hogy bármikor egyoldalú felhívás alapján ezt a követelést megszerezze, (sőt, ezt már pénzügyileg is teljesítette,)
    1, az Engedményes tartja nyilván a követelést és a Megbízó felé a kötelezettséget mindaddig, amíg közöttük az engedményezés ténylegesen meg nem történik
    2, az Engedményes a „0”-ás számlaosztályban tartja nyílván a követelést,mert e fölött a követelés fölött nincs rendelkezési joga, hiszen a Megbízó utasítására annak pénzén szerezte meg, és felhívásra köteles átadni.

    Véleményem szerint mindaddig, amíg a Megbízó és a Bizományos között nem jön létre az engedményezési szerződés, addig a Bizományos tartja nyílván könyveiben a követelést.

    Ugyanakkor ez a követelés „pántlikázott”, egy esetleges felszámolás esetén bármilyen kötelezettség nem teljesíthető belőle. (Megbízó oldaláról viszont van egy pénzügyileg teljesített követelés, amely részéről bármikor „aktiválható”, érvényesíthető.)"

    2013. január

    Tovább a válaszhoz


    "Egy társaság bizonyos szolgáltatás közvetítését végzi. A tevékenység jellegéből adódóan az alvállalkozói számlák időben eltolódva, késve érkeznek a céghez. Sőt sok esetben több hónap (akár 1 év) után sem érkezik meg. A könyvelés az árbevétellel egyidejűleg elhatárolja az alvállalkozói költséget passzív elhatárolásra, majd feloldja, ha beérkezik a számla. Sok esetben azonban nem érkezik meg a számla. Az elhatároláson ilyen módon "beragadt" tételek értéke egyre jelentősebb az idő előrehaladtával.

    Mi a teendő azokkal az elhatárolásokkal, amihez nem kapnak számlát? Mikor oldható fel jogszerűen? És hogyan, ha esetleg az összeg évek között átmegy, és akár jelentős is lehet? T 48 -K 815 vagy T 48 - K 98? Vonhat-e maga után önellenőrzést (az elhatárolás jogszerű volt, szerződés szerint járt az alvállalkozónak)?

    Véleményem szerint ha a szerződés szerint jogszerűen védhető, hogy bizonyos határidőn túl már nem fogadják be a számlát, akkor nem kellene az elévülésig (ami egyébként is csak követeléseknél értelmezhető, 5 év) tovább vinni a passzívon az elhatárolást. A szerződésben rögzítenek egy határidőt, ami megadja, hogy mi a végső elszámolás ideje. Azonban nem szankcionálja annak elmaradását. Így szerintem még nem megfelelő arra, hogy ne legyen perelhető a számla befogadhatósága a határidő után. Szerintem ez nem lenne önellenőrizendő tétel, ha visszaoldásra kerülne. Én inkább 815-ön oldanám fel, és nem 98-on. (IPA miatt)"

    2012. december

    Tovább a válaszhoz