Főoldal

Keresés

Találatok száma: 4

    "Ügyfelem (Kft.) 2017. év során jelentős átszervezési tevékenységbe fogott. Ez magában foglalja a korábbi évei számviteli, adó- és gazdasági/működési tevékenységének átvilágítását, javaslatok kidolgozását a múltra és a jövőre vonatkoztatva is, racionalizálás, tevékenység bővítés, szellemi termékek vásárlása, stb. Ezzel párhuzamosan saját üzletrészt is vásárolt a Kft. a tagjaitól, amikhez a megvásárolt üzletrészek értékeinek megállapítására könyvvizsgálói jelentések is készültek.

    Kérdés
    Az ügyfél az átvilágítás, javaslatok kidolgozása, új üzletág(ak) dokumentációja, tevékenység racionalizálás, stb. költségek tekintetében java részben élne a tárgyévi költség elszámolás helyett az alapítás/átszervezés aktivált értékének kimutatásával. Kérdés, hogy van-e ennek bármilyen minősítő/szűkítő feltétele, előírása azon felül, amit a törvény említ (minőségbiztosítási rendszer például), vagy gyakorlatilag megengedő a törvény és bátran kivehető/aktiválható a tárgyévi elszámolásuk helyett? A szellemi termékeket immateriális javakként veszi fel. A megvásárolt üzletrészek értékét megállapító/alátámasztó könyvvizsgálói jelentésekre kifizetett díjakat az ügyfél szintén szeretné nem tárgyévi tételként elszámolni. Ennek van-e módja? Elhatárolás, vagy alapítás-átszervezés aktivált értéke vagy a részesedés értékéhez hozzáadni?

    A kérdező által jónak ítélt válasz, megoldás, beleértve a kérdező által lényegesnek ítélt törvényi hivatkozásokat, felhasznált szakirodalmi anyagokat.
    A számviteli törvény 25§(3) alapján az a véleményünk, hogy a jól dokumentált, a tevékenység átvilágítását és az abból levont következtetésekre épített átszervezési (leépítés, módosítás, bővítés) javaslatokat tartalmazó szakértői díjak a tárgyévi eredményből kivehetőek és azokat alapítás-átszervezés aktivált értékeként kimutathatja a gazdálkodó (megfelelő belső nyilvántartás és alátámasztás mellett, egyéni nyilvántartó kartonnal, stb.), megfelelően a saját szabályzatainak is. A megvásárolt üzletrészek értékét megállapító/alátámasztó könyvvizsgálói jelentésekre kifizetett díjakat véleményünk szerint ki lehet szedni a tárgyévi költségekből és esetlegesen elhatárolni őket, majd az üzletrészek jövőbeli eladásakor kivezetni az adott évi beszámolóban az eredmény terhére, esetleg, mivel az átszervezési javaslatok között szerepelt a saját üzletrészek megvásárlása, így akár alapítás-átszervezés aktivált értékeként kimutatni. A részesedés értékeként aktiválni kevésbé tűnik ki a törvényből, mint lehetőség."

    2018. április

    Tovább a válaszhoz


    "1. A Társaságnál (Zrt.) belső ellenőrként kifogásoltam, hogy haszonbérleti szerződések előző évekre vonatkozó díjait, - amelyek mértékét a felek évekig vitatták és a bíróság 2015. évben ítélte meg az érvényesíthető mértéket -, a Társaság 2015. évben teljes mértékben árbevételként számolta el. A számlákon szabályosan feltüntetésre kerültek az érintett előző éves időszakok. Az utólag leszámlázott díj, jelentős mértékű, több tízmillió Ft.
    2. Hasonlóképp kifogásoltam, hogy a 2014. évi mérlegkészítés időpontját követően megkötött 2014. évi könyvvizsgálati szerződés díját 2015. évben az egyéb szolgáltatások 527 főkönyvi számlára számolták el.
    Kérdés: Az a kérdésem, hogy az üzleti évet megelőző időszakra vonatkozó bevételeket (1) és költségeket (2) hogyan kell helyesen elszámolni, árbevételként vagy egyéb bevételként (1), költségszámlára vagy egyéb ráfordításként (2)?

    A kérdező által jónak ítélt válasz, megoldás, beleértve a kérdező által lényegesnek ítélt törvényi hivatkozásokat, felhasznált szakirodalmi anyagokat.
    Véleményem szerint árbevételként a Számviteli tv. 72.§ (1) bekezdése szerint az üzleti évre vonatkozó, szerződés szerint is akkor teljesült bevételeket lehet elszámolni.
    Az előző éveket illető bevételeket a 77.§(1) bekezdés szerint egyéb bevételnek kell minősíteni és elszámolni, miután nem az üzleti évben keletkeztek, így nem tekinthetem árbevételnek. Az összemérés elve alapján ezekkel a bevételekkel kapcsolatban nem a tárgyévben merültek fel költségek.
    Az előző évi könyvvizsgálat díját, miután a kapcsolódó szerződés a mérlegkészítést követően kötötték meg, a 81§(1) bekezdés alapján, miután ez a költség nem a tárgyévi árbevételhez kapcsolódóan merült fel, így egyéb ráfordításként számolnám el."

    2016. március

    Tovább a válaszhoz


    "Egyre többször lehet találkozni olyan vissza nem térítendő állami támogatásokkal (GOP, KEOP, stb.), amelyek esetében a támogatási szerződésben előírják, hogy az egyes eszközbeszerzéseket anyagköltségként kell elszámolni. Ha nem lenne ez az előírás, ezeket az eszközöket a számviteli törvény alapján tárgyi eszközként kellene nyilvántartásba venni és értékcsökkenést kellene elszámolni utánuk. Ha betartják a támogatási szerződésben foglaltakat és anyagköltségként könyvelik ezeket az eszközbeszerzéseket, akkor megkapják a támogatást, de megsértik a számviteli törvény előírásait (és máshogyan alakul az adózás előtti eredmény és a társasági adó összege is), ha betartják a törvényt, akkor pedig a támogatást kell visszafizetni, mert nem teljesítették a támogatási szerződésben vállaltakat.

    Mi a helyes könyvelési és adózási mód a fenti esetben? Könyvvizsgálóként mit fogadhatok el "helyesnek"? (Az nem igazán megoldás, hogy módosítsuk a támogatási szerződést, mert ilyen esetekben az állam diktál…)

    Mint említettem, valamelyik előírás mindenképpen sérül. Talán azt tudnám leginkább elfogadni, hogy anyagköltségként könyveljük el (hogy megfeleljünk a támogatási szerződésnek), de ezzel az összeggel növeljük a társasági adó alapját (hiszen ha szabályosan jártunk volna el, ez a költség nem merült volna fel). De ez a megoldás sem igazán jó, mert így ennek a támogatásrésznek a társasági adóját "megfizetjük", míg ha szabályosan jártunk volna el, akkor a tárgyi eszköz beszerzések után elszámolt értékcsökkenés elismert költség lenne a társasági adóban. Arról nem is beszélve, hogy az anyagköltségként történő könyvelés esetén a számvitelben kisebb eredményt mutatunk ki, mintha betartottuk volna a számviteli törvény előírásait... "

    2014. június

    Tovább a válaszhoz


    "Jelentős eszközberuházást kell végeznie a szállodának porcelán étkészletek (tányérok, tálalóedények), üvegáruk, formaruhák, ezüst evőeszközkészletek, szállodai és éttermi textíliák (törölköző, fürdőköpenyek, lepedők, párnahuzatok, terítők, tányéralátétek, szalvéták) –ra vonatkozóan, részben designváltás miatt is.

    Az általunk könyvvizsgált szállodai szolgáltatást nyújtó társaságnál a következő három megoldást kell véleményeznünk. Szerintünk csak a 2.a és 3. pontban foglalt megoldások elfogadhatók, de ezzel kapcsolatban szeretnénk megkérni az Önök szakmai véleményét is. 1. Az eszköz eszközcsoportba történő besorolásának eldöntése a beszerzett eszközök éven belül (2), vagy éven túl (3) kerülnek fizikailag ténylegesen felhasználásra (várható használati idő, nem a gazdasági élettartam, hanem az a szakmailag megalapozott időszak, amely alatt a megvásárolt eszközöket a gazdálkodó ténylegesen használni fogja a szolgáltatás nyújtása során. Gyakorlati megoldás 2. Készletként történő elszámolás Feltétele a készletként történő kimutatásnak, hogy a megvásárolt eszközök várható használati ideje éven belüli. a. a használatba vétel időpontjában azonnali költségként történő elszámolás A fenti anyagok felhasználásra történő kiadásakor nem veszítik el formájukat, nem épülnek be egy más termékbe, szolgáltatásba, elvileg még léteznek (néhány fentebb részletezett cikknél változatlan formában, néhány más cikknél, pedig megkezdődik az elhasználódás pl. textíliák). Elvileg kezelhetők-e ezek a cikkek úgy, hogy leltárkészlet különböző helyeken található pl. központi raktár, tároló szekrények stb. A jövőbeli gazdasági hasznok még továbbra is várhatók az eszköz várható létezésének időtartama alatt ezért indokolt-e a készletként történő kimutatás és csak a tényleges, hiány, selejt megállapításának időpontjában a költségként történő elszámolás (feltételezve a minimum évenként egyszeri leltározást). b. nem a használatba vétel időpontjában, hanem a leltározáskor megállapított készletfogyás (hiány, selejt) alapján történik költségként az elszámolás (minimum évenként elvégzett leltározás alapján – feltételezve, hogy a társaság készleteiről tételes nyilvántartást vezet mind mennyiségben, mind értékben) Ebben az esetben még fizikailag léteznek a készletek, állaguk nem romlott, nem avult. Csak a fizikai megsemmisülés, hiány időpontjában, illetve az állag jelentős romlásának időpontjában, használhatatlanná válás időpontjában keletkezik a költség. 3. Tárgyi eszközként történő kimutatás Gyakorlati megoldás 2.1 amennyiben éven túl használja a megvásárolt eszközöket akkor indokolt a tárgyi eszközként történő kimutatás, vagyis a várható használati időnek megfelelően történő értékcsökkenés elszámolás. Az értékcsökkenthető összeg a bekerülési érték és a maradványérték különbözete. 2.2 a tárgyi eszközként történő kimutatás során alkalmazható a csoportos nyilvántartás a különböző időpontokban beszerzett, előállított, de azonos paraméterekkel rendelkező eszközöknél és a FIFO, vagy az átlagos beszerzési áron történő értékelés 2.3 mivel az ezüst evőeszközkészlet maradványértéke minimum a beszerzési árral azonos (az idő múlásával az ezüst eszköz értéke csak nőni fog) – ezért az ezüst evőeszközkészletre értékcsökkenés elszámolás nem történik, a leltározási szabályzatban rögzített gyakorisággal elvégzett mennyiségi leltár alapján megállapított hiány, selejt kivezetésre kerül az eszköz analitikából

    Szerintünk csak a 2.a és 3. pontban foglalt megoldások elfogadhatók Számviteli törvény: A készletek között kell kimutatni a használatba vételükig azokat az anyagi eszközöket (szerszám, műszer, berendezés, felszerelés, munkaruha, egyenruha, védőruha), amelyek a vállalkozó tevékenységét legfeljebb egy évig szolgálják. IAS2 Készletek: A készletek akkor kerülnek a mérlegben megjelenítésre, ha valószínű, hogy a jövőbeli gazdasági hasznok a gazdálkodási egységhez befolynak, és a készleteknek van olyan költsége vagy értéke, amely megbízhatóan mérhető. Alapszabály az egyedi értékelés elve, az egyedi értékelés kötelezettsége alá nem tartozó készletek esetében a készletek bekerülési értéke a FIFO-módszer, vagy a súlyozott átlagos bekerülési érték alkalmazásával is megállapítható. Számviteli törvény: Befektetett eszközként olyan eszközt szabad kimutatni, amelynek az a rendeltetése, hogy a tevékenységet, a működést tartósan, legalább egy éven túl szolgálja. IAS 16 Ingatlanok, gépek és berendezések A gazdálkodó egység vezetésének és a számviteli szakembereknek az eszközök pénzügyi kimutatásokban történő megjelenítését megelőzően számos számviteli kérdésben dönteniük kell: A hasznos élettartam és funkció alapján, hogy az eszköz forgó- vagy befektetett eszköznek minősül-e, milyen időpontban mutatható ki a könyvekben és milyen mérlegsoron és csoportban fog megjelenni a pénzügyi kimutatásokban. Tárgyi eszközök esetén mindenképpen meg kell határozni az eszköz bekerülési értékét és az értékcsökkenés módszerét. eszközök általános definíciója: Az eszközök olyan erőforrások, amelyek a gazdálkodó egység ellenőrzése alatt állnak, múltbeli események eredményeként jöttek létre (beszerzés), és amelyből várhatóan gazdasági haszna származik a gazdálkodó egységnek. ingatlanok, gépek, berendezések fogalma: azok a tárgyiasult eszközök , amelyeket a gazdálkodó egység a termelés, szolgáltatásnyújtás érdekében tart és használ, várhatóan egy perióduson túl. Az értékcsökkenthető összeg az eszköz bekerülési értéke csökkentve annak maradványértékével. Az értékcsökkenés pedig az értékcsökkenthető összeg szisztematikus elosztása az eszköz hasznos élettartama alatt. Hasznos élettartam az az időszak, amely alatt a gazdálkodó egység várhatóan használni fogja az eszközt (lineáris elszámolásnál) – ez a legritkább esetben esik egybe a gazdasági élettartammal. Az összemérés elvét figyelembe véve az értékcsökkenést olyan ütemben és módon kell elszámolni, ahogyan az eszközből származó bevételek várhatóan befolynak, realizálódnak. "

    2012. október

    Tovább a válaszhoz