Főoldal

Keresés

Találatok száma: 4

    "Ügyfelem 2015. december hónapra vonatkozó szolgáltatásról szóló számlát kapott oly módon, hogy a számla kiállításának dátuma 2016 évi. A teljesítés és a fizetési határidő - határozott idejű elszámolásra való tekintettel - egybeesik és szintén 2016 évi.
    A fenti számlával kapcsolatban kérdés, hogy 2015 évben szállítói kötelezettségként vagy passzív időbeli elhatárolásként könyvelendő-e?
    A kérdező által jónak ítélt válasz, megoldás, beleértve a kérdező által lényegesnek ítélt törvényi hivatkozásokat, felhasznált szakirodalmi anyagokat.
    A szállítói kötelezettségként való kimutatást az alábbiakkal tudjuk alátámasztani: A számviteli törvény időbeli elhatárolás elve szerint: “Az olyan gazdasági események kihatásait, amelyek két vagy több üzleti évet is érintenek, az adott időszak bevételei és költségei között olyan arányban kell elszámolni, ahogyan az az alapul szolgáló időszak és az elszámolási időszak között megoszlik.” A számla szerint az elszámolási időszak 2015.december, tehát csak egy időszak, ebből adódóan nem kell elhatárolni. A számviteli törvény szerint “Kötelezettségek azok a szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből eredő, pénzértékben kifejezett elismert tartozások, amelyek a szállító, a vállalkozó, a szolgáltató, a hitelező, a kölcsönt nyújtó által már teljesített, a vállalkozó által elfogadott, elismert szállításhoz, szolgáltatáshoz, pénznyújtáshoz, valamint az állami vagy önkormányzati vagyon részét képező eszközök - törvényi rendelkezés, illetve felhatalmazás alapján történő - kezelésbevételéhez kapcsolódnak. A kötelezettségek lehetnek hátrasoroltak, hosszú és rövid lejáratúak.” Tehát elismert és teljesített, nem az hogy számlázott. A passzív elhatárolásként való könyvelést azt támasztaná alá, hogy a szolgáltatás teljesítését az arról kiállított számla befogadásával ismeri el a vevő, így amíg számla nem áll rendelkezésre (és 2015 évben nem állt rendelkezésre), addig elhatárolásként állítjuk be a 2015 évet érinti költséget."

    2016. február

    Tovább a válaszhoz


    "Egy kft. ingatlant vásárolt 2012. évben, melyet aktivált. Az ingatlanvásárlással egyidejűleg bankgaranciát is vállalt 3 cég nevében, valamint különböző költségeket is átvállalt, pl. elmaradt építményadó stb. Az egyik cég ellen felszámolási eljárás indult, mely befejeződött, és a felszámoló megküldte a behajthatatlanságra vonatkozó nyilatkozatát.

    Elegendő-e felszámoló behajthatatlanságára vonatkozó nyilatkozata a számviteli leírásra, adóalap növelés nélkül, vagy alkalmazhatjuk-e azt az eljárást, hogy nem rendkívüli ráfordításként kerül kivezetésre a megállapított összeg, hanem mint az ingatlan vétellel kapcsolatos ráfordításként, mely a tudomásunkra jutáskor aktiválásra kerül az ingatlanra?"

    2014. február

    Tovább a válaszhoz


    " A" Kft. "B" Kft.-nek ingatlant adott bérbe. "A" Kft. a bérbeadást áfa kötelessé tette. A bérleti szerződés szerint: "A bérleti díj fejében a bérbevevő viseli a bérleményre eső valamennyi költséget, karbantartási, felújítási, és adóköltségeket teljes egészében.” A szerződés a bérleti díjra vonatkozóan más kikötést nem tartalmazott. Az adóhatósági határozat és a jogerős bírósági ítélet az ügyletet ellenérték fejében történő bérbeadásnak minősítette. A számlázásra és a könyvviteli elszámolásra vonatkozóan a bérbeadó cég könyvelője tájékoztatást kért az adóhatóságtól mindkét cégre vonatkozóan. Az adóhatóság a következő választ adta: „Az ellenérték fejében történő bérbeadásról a szolgáltatás nyújtójának számlát kell kiállítania az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 159. §-a alapján, akkor is, ha annak elmaradását az adóhatósági ellenőrzés tárta fel. Olyan rendelkezés ugyanis nincs, mely szerint ilyen esetben a számlakiállítás nem indokolt. Az áfa-különbözet könyvelését a bérbeadónak az adóhatósági határozat alapján kell elvégezni. A bérbevevőnél az utólag kapott számla (számlák) könyvelését nem látom indokoltnak, tekintettel arra, hogy az adóalapként feltüntetendő összegek (pl. energiadíjak, javítási munkák stb.) nála költségként már felmerültek.”

    A bérlő könyvvizsgálójaként a válasszal nem értek egyet. A számlát fogadja be a bérlő, de ne könyvelje le? Mégis mit tegyen vele? Dobja papírkosárba?

    Véleményem szerint a helyes elszámolás a következő lenne: A bérlő a nála felmerülő költségeket továbbszámlázza a bérbeadó felé, a bérbeadó pedig az ennek megfelelő összeget bérleti díjként számlázza a bérlőnek. A követelést és a kötelezettséget pedig beszámítással rendeznék. Kérem, szíveskedjenek válaszolni, hogy helyesen gondolom-e? Ha nem, akkor mi a jó megoldás?

    2012. szeptember


    Tovább a válaszhoz


    "Egy Társaság ( X Kft.) könyveiben olyan cégek követeléseit tartja nyílván kötelezettségei között, melyek felszámolási eljárás befejezése után, ill. hivatalból való törléssel jogerősen megszűntek. A Társaság állandó jogi képviselője az alábbi ügyvédi nyilatkozatot adta: „A fentiekben megnevezett cégek követelései megszűntek, mivel ezen társaságokkal szemben lefolytatott felszámolási eljárások anélkül fejeződtek be jogerősen, hogy a felszámolók érvényesítették volna ezen tartozásokat az X Kft-vel szemben, illetve a társaságok már nem létező jogalanyok. Álláspontom szerint a megszűnt, és nem elengedett kötelezettséget az egyéb bevételek között kell kimutatni a következők miatt. A fenti kötelezettségek megszűnése –mivel az Sztv-ben nem került szabályozásra a leírt tényállás- az Sztv 3.§ (4) bekezdés 10. pont f) alpontja alapján vezethető le, ugyanis a behajthatatlan követelés az a követelés, amelyet bíróság előtt érvényesíteni nem lehet. Mivel a követelések jogosultjai jogutód nélkül megszűntek, így a követelést nem tudják bíróság előtt érvényesíteni, nincs jogalany. Az Sztv 81.§ (3) bekezdés b) pontja értelmében az egyéb ráfordítások között kell kimutatni a behajthatatlan követelésnek az üzleti évben leírt összegét. Az Sztv 77. § (1) bekezdése alapján egyéb bevételek az olyan, az értékesítés nettó árbevételének részét nem képező bevételek, amelyek a rendszeres tevékenység (üzletmenet) során keletkeznek, és nem minősülnek sem a pénzügyi műveletek bevételeinek, sem rendkívüli bevételnek. A megjelölt társaság követelései áruszállításból származtak. Az Sztv 86. § (2) bekezdése értelmében a rendkívüli bevételek és a rendkívüli ráfordítások függetlenek a vállalkozási tevékenységtől, a vállalkozó rendes üzletmenetén kívül esnek, a szokásos vállalkozási tevékenységgel nem állnak közvetlen kapcsolatban. Az Sztv 86.§ (4) bekezdés a) pontjában rendkívüli bevételnek csak az elengedett kötelezettség összegét nevesíti. Jelen esetben elengedett kötelezettségről nem beszélhetünk. A kötelezettség elengedése vagy megállapodáshoz vagy a jogosult jognyilatkozatához kötött, mely jelen esetekben nem áll rendelkezésre.

    Az Éves beszámoló auditálása során elfogadható –e a Társaság ügyvédjének jogértelmezése alapján az egyéb (és nem a rendkívüli) bevételek javára történő elszámolás?"

    2012. szeptember

    Tovább a válaszhoz