Főoldal / Tudástár / Konzultáció

Konzultáció



"Egyik ügyfelem jövedéki adó köteles termékeket, szeszes italokat állít elő. Előfordul, hogy a vevőinek értékesített termékeket minőségi kifogástól függetlenül "visszaveszik" (ezzel a gyakorlattal már más ágazatban, p. sütőiparban is találkoztam korábban). A gazdasági eseményt ügyfelem visszáruként számlázza (mínuszos számla) a vevő felé, árbevételt csökkentenek vele és saját termelésű készletként veszik újra készletre a jövedéki raktárban, hiszen a jövedéki adó az eredeti értékesítéskor megfizetésre került. Ilyen visszáruk előfordultak független kiskereskedőknek illetve a nagy- és kiskereskedelmi jogosítvánnyal is rendelkező anyavállalatnak történt értékesítések esetében is. Az anyavállalattól olyan esetben is történt visszavét, amikor az anyavállalat megszüntette egyik kiskereskedelmi egységét, és ügyfelem saját boltjában történő kiskereskedelmi értékesítés céljából vette vissza az általa gyártott termékeket.

Helyes-e számviteli szempontból a fenti gyakorlat, vagy a "visszárut" önálló értékesítésként kellene számláznia ügyfelem felé a terméket visszaküldő eredeti vevőnek? Ebben az esetben ügyfelemnél árukészlet beszerzés történne. A fenti esetekben megegyezik-e a követett gyakorlat megítélése? Nem kifogásoltam ügyfelem gyakorlatát, mivel úgy gondolom, hogy az általa előállított termékeket nem áruként kellene nyilvántartania akkor sem, ha azok korábbi értékesítéséből származó visszáruk. A jövedéki tanácsadótól kapott információ szerint a jövedéki engedéllyel nem rendelkező kiskereskedők egyébként is csak végfelhasználóknak számlázhatnak jövedéki terméket. A NAV ellenőrei az elszámolási módot kifogásolták, szerintük az eredeti vevőnek kellene számláznia ügyfelem felé, és ügyfelemnél árukészlet keletkezne."

2015. augusztus

Véleményem szerint helyesen tette, amikor elfogadta az ügyfél által követett gyakorlatot. Amikor valaki saját termelésű készletet értékesít, majd vesz vissza bármilyen okból a későbbiekben, azt nem lehet áruként szerepeltetni a számviteli beszámolóban, az ugyanis a könyvek meghamisítása lenne. Ezzel a technikával az összes saját termelésű készletből árut lehetne csinálni rövid idő alatt. Az Szt. szerint saját termelésű készletet nem lehet áruvá átminősíteni, jelenleg nincs ilyen szabály. (Kétségtelen tény, hogy korábban volt ilyen lehetőség az Szt. 76. §-ban, de ezt törölték.) Ezt a gyakorlatot sajnos többször alkalmazták a multinacionális kereskedő cégek a magyar beszállítókkal szemben. Az általuk eladatlan készletet értékesítették áruként a termelők felé. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy milyen teljesítményt realizált ez a cég, amikor visszaadta az eredeti terméket, mert pl. a szezon végéig nem sikerült eladnia? Hogy gondolja, hogy ezt bevételként elszámolhatja és a könyv szerinti értékéből pedig ráfordítást csinál? Természetesen ezek a kérdések sem mindig teljesen egyértelműek. A saját termelésű készletek és az áruk értékesítésének jellemző vonása, hogy az ügyletek rövid idő alatt lezajlanak. A gyakorlatban előfordulhat olyan helyzet, amikor már nem bizonyítható, hogy ugyan azt a terméket vették-e vissza, vagy valami mást. Tényleg visszáru keletkezett? Ennek van szerződéses alapja? Ilyenkor el kell ismernem, hogy nincs nagyon más járható út, mint az, hogy áruként veszik vissza az adott terméket akkor is, ha ilyet pl. a termelő jelenleg is előállít. Alaphelyzetben azonban ezt a megoldást nem szerencsés alkalmazni a számvitelben még akkor sem, ha ennek adójogi vonzatai keletkeznek. Az nem világos, hogy a NAV mire hivatkozva gondolja helyes megoldásnak a visszaszámlázásos konstrukciót, mert alapesetben ez biztosan helytelen az Szt. alapelvei és a visszárura vonatkozó szabályok miatt. (El tudom képzelni persze azt a helyzetet is, amikor erre teljesen új szerződést kötnek és akkor már nem jöhet szóba az eredeti teljesítés módosítása, és a visszáru kérdése.)