Főoldal / Tudástár / Konzultáció

Konzultáció



"Könyvvizsgálói munkám során az alábbi egyedi helyzettel találkoztam, amire megnyugtató megoldást nem találtam. Ügyfelem szerint jogszabály őt nem kötelezi, hogy egyes dokumentumait, illetve akár azok másolatát is kiadja a könyvvizsgáló részére. Ha pedig nem kötelező, akkor elégedjek meg az iratbetekintési joggal. És valóban. A 2007. évi LXXV. törvény 21. § (1) b) értelmében a könyvvizsgálónak betekintési joga van a megbízó könyveibe. Semmilyen jogszabályi felhatalmazást nem találtam arra vonatkozóan, hogy munkám során a könyvvizsgálati dokumentáció összeállításához akár másolatot készíthessek vagy készíttessek. Fentiek értelmében akár egy főkönyvi kivonat, egy szerződés, egy számla vagy egy leltárív lemásolása vagy elektronikus formában való átadása is a megbízó hozzáállásán múlik. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 157. § (1) bekezdés értelmében: „A könyvvizsgáló jogosult a vállalkozótól, annak alkalmazottaitól az ellenőrzés során adatokat és felvilágosítást kérni.” A másolat készítés és az adatok "elvitele" szintén nem szerepel a törvényben.
Kérdés
Ha az ügyfél nem járul hozzá a másolatok készítéséhez vagy az adatok átadásához, akkor mivel lehet alátámasztani az elvégzett vizsgálatokat, hogyan lehet elkészíteni a dokumentációt? Egyáltalán, hogyan képzelhető el a könyvvizsgálat? A kamarai törvényben egyébként szerepel, hogy a minőségellenőr kérhet másolatot az iratokról. Ezért okkal feltételezhető, hogy ha a megbízótól is kérhetnénk másolatot, akkor ez a lehetőség a könyvvizsgáló jogai között is szerepelne. Természetesen rengeteg másolt anyagra van szükség a könyvvizsgálat alátámasztásához, a dokumentáció elkészítéséhez és a feleknek is együtt kell működnie, de ez a vonatkozó törvényekből nem derül ki egyértelműen. Hatókör korlátozásról sem beszélhetünk, hiszen az ügyfél eleget tesz a törvényben foglalt kötelezettségeinek. Törvényi hivatkozás: 2007. évi LXXV. törvény 2000. évi C. törvény"

2016. március

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) vonatkozó előírásai, valamint a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységről, valamint a könyvvizsgálói közfelügyeletről szóló 2007. évi LXXV. törvény (Kkv.) alapján a könyvvizsgáló tevékenységére a nemzeti könyvvizsgálati standardok az irányadók.
Sztv. 156. § (1) A vállalkozótól független könyvvizsgáló feladata az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló valódiságának és szabályszerűségének (a mérleg, az eredménykimutatás, a kiegészítő melléklet) felülvizsgálata, e törvény és a létesítő okirat előírásai betartásának ellenőrzése, és ennek alapján az éves beszámolóról, az egyszerűsített éves beszámolóról a könyvvizsgáló állásfoglalását tükröző vélemény kialakítása, a független könyvvizsgálói jelentés elkészítése.
A magyar nemzeti könyvvizsgálati standardok kötelező alkalmazására a Sztv. is hivatkozik.
A Szt. 3. § (13) E törvény alkalmazásában:
1. hitelesítő záradék: a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységről, valamint a könyvvizsgálói közfelügyeletről szóló törvény 4. § (5) bekezdésének b) pontja szerinti magyar nemzeti könyvvizsgálati standardok alapján kibocsátott független könyvvizsgálói jelentésben szereplő, minősítés nélküli könyvvizsgálói vélemény;

A hitelezők, a befektetők, a piac szereplői a beszámolót akkor tekintik valósnak és hitelesnek, ha a beszámoló adatait független könyvvizsgáló felülvizsgálta és azt hitelesítő záradékkal látta el. A hitelesítő záradék arról tanúskodik, hogy egyrészt a beszámoló a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről megbízható és valós képet ad, másrészt a beszámolót a törvény előírásai és az általános számviteli elvek megtartásával készítették el. A könyvvizsgáló a beszámolónak, a beszámoló részeinek és tételeinek, azok könyvelési és bizonylati alátámasztásának felülvizsgálatakor az érvényes nemzeti könyvvizsgálati standardokban foglaltaknak megfelelően járt el, szerzett bizonyosságot azok megbízható és valós voltáról és ennek alapján alakította ki álláspontját (véleményét).
A könyvvizsgálónak elegendő és megfelelő bizonyítékot kell szereznie arról, hogy a megbízó éves beszámolója a követelmények szerint készült. A könyvvizsgáló felel azért, hogy a véleményét kellő bizonyosság alapján alakítsa ki.

A vélemény kialakítása a bizonyítékok megszerzése és értékelése alapján lehetséges. A Magyar Nemzeti Könyvvizsgálói Standardok jelentős része a bizonyítékok megszerzésével, azok dokumentálásával, értékelésével foglalkozik. Ezek közül is kiemelendő
- a könyvvizsgálati dokumentációval kapcsolatos 230. témaszámú standard, valamint
-a könyvvizsgálati bizonyítékokról szóló 500. témaszámú standard.

Ezeken túlmenően az 500-as sorszámú standardok mindegyike eligazítást ad a bizonyítékszerzés módjáról, a bizonyítékok értékeléséről, a következtetések levonásáról, a könyvvizsgálati dosszié összeállításáról és annak céljáról.

A 705. témaszámú standard a független könyvvizsgálói jelentésben szereplő vélemény minősítéseit tartalmazza. A standard 7-14. pontja kiemeli, hogy az elegendő és megfelelő könyvvizsgálati bizonyíték szerzésére való képtelenség esetén, amikor annak oka a vezetés részéről történő korlátozás, akkor a könyvvizsgálónak fel kell hívni a vezetés figyelmét az ilyen tevékenység beszüntetésére. Amennyiben a vezetés nem szünteti be a bizonyítékgyűjtés korlátozását és a könyvvizsgáló nem képes elegendő és megfelelő könyvvizsgálói bizonyítékot szerezni, meg kell határoznia ennek következményeit, ami befolyásolja a kialakított véleményét.

A fentiek alapján egyértelmű, hogy a könyvvizsgálónak a feladatai elvégzése során nem elegendő a megbízó irataiba történő betekintés, a bizonyítékok szerzésére vonatkozó szabályozás sokrétű, melyek betartásának korlátozása egyértelműen hatókörkorlátoznak minősül.
 

Címkék: Konzultációs szolgálathatókör korlátozásDokumentálás