Főoldal / Tudástár / Konzultáció

Konzultáció



"A vállalkozásnak a 2015-ös év folyamán jul. 31- 10.15-ig terjedő időszakban jártak le a követelések, összesen 1,5 M eur értékben egy szerb vevővel szemben.

A vevő azóta nem fizet. 2016. február 18-án a vállalkozás eladott egy másik szerb cégnek egy követelést, amely 2015. julius 31 –én lejárt. A követelés összege 182.701 eur volt, az érte megfizetett öszeg pedig 27.405 eur.

A szerb céget azóta felszámolták. A kiküldött egyenlegközlő nem érkezett vissza sehogyan sem. Olasz anyavállalata ellen be lett adva a fizetési meghagyás az olasz bíróságon. Jelenleg folyik ügyvédi úton az egyeztetés, információink szerint az olasz anya csődeljárás alatt van. Igy itt a hitelezők csődegyezséget próbálnak tető alá hozni. Ezen egyezség még nem született meg.

A Saldótól kértünk állásfoglalást. Helyesen azt válaszolták, hogy az adós minősítése alapján kell meghatározni. Azzal viszont nem tudok egyetérteni, hogy egy helytelen döntés következménye (ha kellett volna, de a cég nem számolt el értékvesztést) csak maximum 500 E ft mulasztási birság lehet. Mivel az elszámolandó értékvesztés adóalap növelő tétel, igy ennek lehet adófizetési kötelezettsége is.

Kérdésem, hogy kell-e , szükséges-e értékvesztést elszámolni? És, ha igen milyen mértékben, vagy összegben? Illetve mi lehet a következménye az el nem számolt értékvesztésnek, minden szinten?

Véleményem szerint szükséges lenne az értékvesztés elszámolása. A mértékére nézve nincs elég információ. Illtetve információ lehet a 2016-os értékesités is. De igazán ettől magasabb értéken is megtérülhet a csődegyezség révén. "

2016. május

Egy követelésre értékvesztést akkor kell elszámolni, ha teljesül az Szt. 55. § (1) bekezdésének előírása. A leírás alapján úgy gondolom, hogy a követelések egy része vélhetően nem fog befolyni a társasághoz. Ez indokolhatja az értékvesztés elszámolását, ha a tartósság is fennáll.

A tartósság fogalmát is meghatározta az Szt. a 46. § (4) bekezdésében. E fogalom szerint az értékvesztést el kell számolni, ha az a mérlegkészítésig ismerté vált. Mivel az anyavállalat is csődöt jelentett az olasz bíróságon, úgy gondolom, hogy a cég nem teheti meg, hogy nem foglalkozik a követelései lehetséges értékvesztésének kimeneteleivel. Ezeket a kérdéseket a számviteli politika részeként szabályozni kellett már a korábbi években, azaz előre el kellett dönteni, hogy hogyan jár el a társaság akkor, ha a követeléseit minősíteni kell. A kérdésre tehát a konzultációs szolgálat ennél konkrétabb választ nem tud adni, ugyanis az nem lehet a konzultáció tárgya, hogy milyen mértékben és milyen összegben kell elszámolni az értékvesztést, amikor semmiféle érdemi feltétel nem áll rendelkezésre a döntéshez. Erre érdemi választ csak a cég tud adni, mégpedig a saját szabályzata alapján. Ha nincs szabályzata az értékvesztések elszámolására a társaságnak, akkor nem tett eleget a számviteli törvény előírásainak sem, miszerint a létrejöttétől, illetve a jogszabályok hatályba lépésétől számított 90 napon belül el kell készíteni a számviteli politikát. (14. § 11) bekezdése!)

A szankcionálás megítélése sem a konzultációs szolgálat kompetenciája, ezért nem tudok nyilatkozni arra nézve sem, hogy mivel jár a számviteli rend és fegyelem megsértése. A Saldo által adott válasz helyes abban az értelemben, miszerint az adóhatóság ilyen mértékű bírságot kiróhat már az Art. 172. § (1) bekezdésének e) pontjában foglaltak bekövetkezésekor is a társaságok esetében. Tao szempontból én sem látok nagyobb veszélyt az el nem számolt számviteli értékvesztések tekintetében, hiszen az adóhatóság az adó alapjának csökkentésénél teljes összegben majd a behajthatatlan követelésnek tekintett összeget engedi kivenni az adóalapból, illetve amit maga a Tao. tekint behajthatatlan követelésnek. (Tao elismeri az Szt. szeriti behajthatatlan követelést + az eltelt idő függvényében is lehet csökkenteni az adóalapot az általa meghatározottak szerint.) Az adóalap csökkentésének elmaradásása tekintetében véleményem szerint nincsenek további szakcionálásra okot adó tények az adóhatóság részéről. Összességében a számviteli elszámolás hiányossága adózási szempontból szerintem nem igazán lényeges, sokkal fontosabbak a számviteli megítélésbeli problémák, hiányosságok, amelyek a beszámolót olvasót befolyásolhatják, félrevezethetik, stb.