Főoldal / Tudástár / Konzultáció

Konzultáció



"Egy kft. osztrák banktól kapott ingatlan beruházáshoz hitelt. Ennek törlesztése ennél a banknál megnyitott bankszámláról, folyószámla hitellel biztosított, amire érkeznek vevőktől utalások és történnek szállítói kiegyenlítések is. Jelenleg mikrobeszámolót készít, de jövőre át kell térnie egyszerűsített éve beszámolóra. A negatív hitelszámla gazdasági eseményeinek számviteli elszámolására három éve több fórumon is rákérdezek, de egzakt, megnyugtató választ nem kapok.

Kérdés
Kérdések: 1. A deviza számla mindig negatív egyenlet mutat a folyószámla hitel miatt. Milyen árfolyamon kell itt könyvelni a vevő utalásait, a bankszámlára befizetett valutát és milyenen a szállítói kiegyenlítést? 2. A devizahitel számlán milyen árfolyamon kell könyvelni a folyószámla hitelről átvezetett törlesztést? 3. A bank a hitelszámlán a jóváírt törlesztésből levonja a hitel kamatot.Ezt milyen árfolyamon kell könyvelni? Tehát a törlesztés csökkenti, majd a kamat levonásával növeli a devizahitelt. A három esetben, hol keletkezik árfolyamkülönbözet?

A kérdező által jónak ítélt válasz, megoldás, beleértve a kérdező által lényegesnek ítélt törvényi hivatkozásokat, felhasznált szakirodalmi anyagokat.
1. A kifizetett deviza, szállítói tartozás kiegyenlítése teljes összegében a 386. számla Követel oldalán lesz, azt a választott napi árfolyamon kell rögzíteni, ugyanis úgy kell kezelni, mint a devizahitel felvétet. De ha nem volt devizabetét-növekedés, akkor a következő napon kifizetett devizát is a napi (de a következő napi) választott árfolyamon kell rögzíteni. A 386. számla Követel oldalának átlagos (súlyozott) árfolyamát akkor indokolt meghatározni, ha a folyószámlahitel így kimutatott összegét egyetlen devizabevétellel nem lehet rendezni, csak többel, esetleg több napon keresztül. Vagyis a szállítói kiegyenlítéssel újabb hitel felvétel történik, ezért napi MNB árfolyamon könyvelem. A vevői kiegyenlítések pedig, mint törlesztések Fifo módszerrel, mivel Mikrobeszámolót készít átlagárfolyamon könyvelem. 2. A devizahitel számla szintén negatív egyenleget mutat. Itt további gond, hogy a folyószámlahitelről kerül átvezetésre, ezért úgy gondolom, hogy lehet az ottani nyilvántartási árfolyamon, így az átvezetésnek nincs árfolyamkülönbsége. 3. A kamatot, amivel növekszik a hitel adott napi MNB árfolyamon kellene könyvelni!? Mikrobeszámoló, átlagárfolyam alkalmazás miatt a hiteltörlesztéseknek árfolyam különbözete nem lesz!? Ugyanis a 386-os számláknak mindig negatív az egyenlege, azt év végén sem kell a hiteltartozásra, csak mint rövidlejáratú kötelezettségen kell megjeleníteni a mérlegben!? 4. Ha áttér 2017-től az egyszerűsített éves beszámolóra a folyamatosság miatt maradna az átlagárfolyamos elszámolás, amit a számviteli politikában majd rögzít,akkor a könyvelés nem változik szerintem. Amiben változást látok, hogy év végén, hiába átlagolt az árfolyam értékelni kell. De talán ezzel a nagy árfolyamkülönbség ki is küszöbölhető!?"

2016. október

Megpróbálok a kérdések sorrendjében válaszolni a felvetett problémákra. Tekintettel arra, hogy a kérdéssel már foglalkoztak egy megjelent szakmai cikkekben, amivel én maradéktalanul egyetértek, nem térnék ki az összes problémára és azok megoldására. A megjelent cikk egyébként elérhető a Számviteli levelek 303. számában a 6247. kérdésként. (2014.)

1. kérdés: A kérdező megállapítása szerint a deviza számla mindig negatív egyenleget mutat a folyószámla hitel felvétele miatt. Ebből adódó kérdés: Milyen árfolyamon kell könyvelni a vevő utalásait, a bankszámlára befizetett valutát és milyenen a szállítói kiegyenlítést?

A folyószámlahitel tartalmilag egy kötelezettség, és úgy tűnik a kérdésből, hogy a hitelek évközi kezelésére egyetlen számlát vezetnek, ami formailag az eszközök között van, de tartalma szerint kötelezettség. Ezen feltételek figyelembe vételével válaszok a kérdésre.
Induljunk ki abból, ami a látszik a mellékelt bankkivonatról. Létezik egy fennálló tartozás, ami a devizaszámla követel oldalán van, azaz negatív egyenleget mutat. Ekkor beérkezik egy vevői átutalás, könyvelése az alábbi:

1. T 3. Devizaszámla – K 3. Vevők (mivel állományba vétel történik, napi választott árfolyam)
A keletkező árfolyamkülönbözet a vevőkön csapódik le, ahol az analitikában forintban is rögzíteni kell. (Az árfolyamkülönbözet az eredeti vevőkövetelés teljesítéskori árfolyam és a pénz beérkezésekori napi választott árfolyam különbsége lesz.) Könyvelése:

2. T 8.Pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai – K 3. Vevők vagy
    T 3. Vevők – K 9. Pénzügyi műveletek egyéb bevételei

Tekintettel arra, hogy ezt a befizetést a hitelek törlesztésére kell fordítani (általában ilyen a szerződés), keletkezik egy újabb árfolyamkülönbözet a hiteltartozás állományba vételi árfolyamához képest:

3. T 8.Pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai – K 3. Devizaszámla (hiteltartozás)
    T 3. Devizaszámla (hiteltartozás) – K 9. Pénzügyi műveletek egyéb bevételei

Tegyük fel, hogy a kötelezettség megkeletkezésekor állományba vételre kerül sor a hitelszámlán, azaz a cég két számlát vezet a probléma levezetésére. Ekkor az 1. és a 2. lépés ua. mint most, nem ismételem meg. A 3. lépésben viszont külön könyvelni kell a törlesztés tényét:

3. T 4. Rövid lejáratú hitelek – K 3. Devizaszámla (devizaszámla könyv szerinti árfolyamán, azaz a vevők befizetésekori napi választott árfolyamon.)

Ezért lesz árfolyamkülönbözet is az előző 3. pontban ismeretettek szerint, de már a kötelezettséget érintően. Megállapíthatjuk, hogy a devizaszámlán így már nem lehet árfolyamkülönbözet, hiszen a könyv szerinti árfolyamon vezettük ki a tartozásra és csak a kötelezettség számlán lesz árfolyamkülönbözet.

3a. T 8.Pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai – K 4.Rövid lejáratú hitelek vagy
       T 4.Rövid lejáratú hitelek – K 9. Pénzügyi műveletek egyéb bevételei

Amennyiben előfordul, hogy a devizaszámla pozitív egyenleget mutat, akkor már értelmezhető az átlagárfolyam, vagy a FIFO logika is.
A bankszámlára befizetett valuta azonosan viselkedik a vevők befizetésével. A devizaszámla növekedése állományba vétel, tehát napi választott árfolyamon könyvelünk.

4. T 3. Devizaszámla – K 3. Valutapénztár
Az árfolyamkülönbözet a valutapénztáron keletkezik, mert annak könyv szerinti árfolyama és a kivezetéskor használt napi választott árfolyam eltérhet.
4a. T 8.Pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai – K 3. Valutapénztár vagy
       T 3. Valutapénztár – K 9. Pénzügyi műveletek egyéb bevételei

Ebből következően a valutapénztár könyv szerinti árfolyama nem változott meg a csökkenés miatt!
Ha a valutapénztárból befizetettt összeg egyben hiteltörtlesztés is a devizaszámlán (jelen esetben hiteltartozás), akkor a hiteltartozás árfolyamához vizsonyítva is lesz egy árfolyamkülönbözet. Lásd amikor a vevő fizet a devizaszámlára és utána törlesztésre használjuk eset!)

A szállítói kiegyenlítás árfolyama mindig annak a pénznek a könyv szerinti árfolya, amelyből fizettük a kötelezettséget. A csökkenések elszámolásánál nem alkalmazható a napi választott árfolyam, hanem a pénz kivezetése mindig könyv szerinti árfolyamon történik, ha nincs egyidejűleg más devizás tétel, amit állományba kéne venni. Ha az egyenleg negatív, akkor az azt jelenti, hogy a szállítók kiegyenlítése hitelből történik. Mivel ez egybeesik a napi választott árfolyamon történő állományba vétellel, a szállítókon a kötelezettség csökkenése a napi választott árfolyamon történik meg. Ettől még a hitel napi választott árfolyama és a szállítókon keletkezett korábbi teljesítéskori árfolyam eltérhet, ezért a szállítókon lehet árfolyamkülönbözet az előzőekhez hasonlóan.

2. kérdés: A devizahitel számlán milyen árfolyamon kell könyvelni a folyószámla hitelről átvezetett törlesztést? 3. A bank a hitelszámlán a jóváírt törlesztésből levonja a hitel kamatot. Ezt milyen árfolyamon kell könyvelni? Tehát a törlesztés csökkenti, majd a kamat levonásával növeli a devizahitelt. A három esetben, hol keletkezik árfolyamkülönbözet?

Az általános szabályból következik itt is a válasz. Ha két devizahitel számlám van, mert az egyik folyószámla hitel, a másik beruházási hitel, akkor azt gondolom, hogy napi választott árfolyamon kell elszámolni a törlesztést forintban. Ekkor ugyanis a
T 4. Beruházási hitel – K 3. Devizaszámla (rövid lejáratú hitel) kerül elszámolásra, ami egy kötelezettség állományba vételét is jelenti.
Az árfolyamkülönbözet a beruházási hitelen keletkezik, ha a két kötelezettség árfolyama eltér.

Itt az árfolyamkülönbözet elszámolása annak függvénye, hogy a beruházást már aktiválták, vagy sem. Ha lenne pozitív fedezet, akkor a törlesztés a meglévő deviza könyv szerinti árfolyamán kerülne elszámolásra és persze akkor is keletkezne árfolyamkülönbözet.

Hasonló a helyzet a kamatokkal is. Ha nincs pozitív fedezet, akkor a kamat kifizetésekor az alábbi könyvelésre kerülhet sor:
T 8. Fizetendő (fizetett) kamatok – 3. Devizaszámla (rövid lejáratú hitel) Ez most is azt jelenti, hogy egy kötelezettség állományba vételére kerül sor, így napi választott árfolyam, hiszen hitelből fizeti a kamatokat a cég. Ha van pozitív fedezet, akkor a könyv szerinti árfolyam lesz a kivezetés összege.

Véleményem szerint sokkal átláthatóbb lenne a megoldás, ha nem egyetlen devizaszámlát használnának a könyvelésben a pénzmozgásokra és a kötelezettségek elszámolására. Véleményem szerint a kötelem keletkezése mindig kimutatható a kötelezettségek között, év közben is, és nem csak év végén kell átvezetni, hanem év közben is van erre lehetőség. A kétszámlás megoldás korrektebbnek tűnik, bár el kell ismernem, hogy a pénz nem kerül folyósításra. Az IFRS-ek rendszerében a folyószámlahitel pénzként viselkedik a cash flow-kimutatásban. A számvitelben ez így nem igaz, ezért szét kellene választani akkor is a pénzmozgást a kötelezettségtől, ha az valójában be sem következik. Ezzel véleményem szerint semmiféle torzításra nem kerül sor a beszámolóban. Az értékelések szabályainak alkalmazása sem keveredik és a végeredmények helyesek lesznek. (Év közben többnyire mindenki úgy könyvel, ahogy akar, ha egyébként a beszámolót alátámasztja ezzel a könyvvezetéssel és az végül helyes végeredményeket mutat.)