Főoldal / Tudástár / Konzultáció

Konzultáció



"„A” Zrt-nek 100%-os leányvállalata „B” Kft. „A” Zrt. könyveiben a „B” Kft-ben lévő részesedés eredeti bekerülési értéke: 44.100.000 Ft. A részesedés után a Zrt. 29.106.000 Ft értékvesztést számolt el 2014-ben és 2015-ben, így 2016 év végén a részesedés könyv szerinti értéke: 14.994.000 Ft A Zrt-nek egyúttal 9.200.000 Ft összegű kölcsön követelése is fennáll a Kft-vel szemben 2016.12.31-én. 2016.12.21-én a Zrt., mint a Kft. egyedüli tagja, ázsiós tőkeemelés mellett döntött úgy, hogy a Kft-vel szemben fennálló kölcsönköveteléséből 6.600.000 Ft-ot apportál a Kft-be. A 6.600.000 Ft apportból 10.000 Ft jegyzett tőke emelésként, 6.590.000 Ft pedig tőketartalék növekedésként került meghatározásra. A tőkeemelést a cégbíróság 2017.01.17-én bejegyezte. A tőkeemeléssel egyidejűleg, 2016.12.21-én, a Zrt. elhatározta a Kft. végelszámolás útján történő jogutód nélküli megszűnését. A végelszámolás kezdő időpontja: 2017.01.01.
Kérdés
Fentiekkel összefüggésben kérdésem: 1. Jogszerű-e a Zrt. fenti eljárása (számviteli, adózási, cégjogi szempontból)? 2. Ha igen, akkor miként kell értékelni 2016.12.31-én a Zrt-ben lévő részesedést és kölcsön követelést? 3. Ha nem, akkor milyen módon tudja rendezni a Zrt. a kialakult helyzetet? Ebben az esetben miként kell értékelni 2016.12.31-én a Zrt-ben lévő részesedést és kölcsön követelést?
A kérdező által jónak ítélt válasz, megoldás, beleértve a kérdező által lényegesnek ítélt törvényi hivatkozásokat, felhasznált szakirodalmi anyagokat.
A mellékelt 2012.11.27-i NAV tájékoztató szerint: „Amennyiben az adózónak még vissza- illetve kifizetetlen, tagok által nyújtott kölcsön vagy osztalék kötelezettségük van, azt a végelszámolás zárásáig az alábbi módok valamelyikével rendezni kell: 1) vissza- illetve kifizetik 2) a tagok lemondanak róla, elengedik 3) felszámolást kezdeményeznek. Amennyiben a társaság benyújtja a záró bevallását, azonban sem kifizetés, sem felszámolás kezdeményezés nem történik, vélelmezhető a követelések tagok általi elengedése.” „Más cégek úgy is próbálták a kötelezettségüket rendezni, hogy a tagok kölcsön követeléseivel apportként megemelték a társaság törzstőkéjét. Azonban a tartozásnak ilyen módon történő rendezésére sincs lehetőség. Önmagában a cégbírósági változásbejegyző végzés nem teszi a tőkeemelést adójogi szempontból jogszerűvé, ha maga a tőkeemelés az Art. rendelkezéseibe ütközik. Adózó olyan saját magával szemben fennálló követelést apportált, melynek kielégítésére vagyoni, pénzügyi eszközök hiányában nincs lehetőség és nem is várható, hogy lesz, így az apportált követelés nem bírt olyan vagyoni értékkel, melynek segítségével a társaság eredményes működése helyreállítható lett volna. Az eljárás nem jóhiszemű, hiszen csupán arra irányul, hogy a társaság kötelezettségét oly módon tudja rendezni, mely nem jár pénzügyi teljesítéssel, adójogi vonzattal és így a tartozása eltűnjön, ezáltal meg tudjon szűnni végelszámolással.”

2017. június

Időközben a kérdező könyvvizsgálóval – telefoni megkeresése alapján – részletes megbeszélést folytattunk a feltett kérdéseiről, ezért jelen válaszomban az egyes szempontok rövid összegzésére szorítkozom.

A kérdés lényegében arra irányult, hogy a becsatolt NAV tájékoztatóban leírtak ismeretében „rendben van-e” a tényállásban leírt Anyavállalati (AV) követelés apportálására vonatkozó ügylet, mind jogi, mind adózási, mind számviteli szempontból, és ez az apport ügylet milyen hatással van a Leányvállalatban (LV) lévő részesedésnek, és az apportba adott követelésnek a mérlegfordulónapi értékelésére.

Véleményem szerint, még ha jogi szempontból első ránézésre „rendben van” is az ügylet, mivel a cégbíróság az apportot bejegyezte, az egyéb következményektől ez nem mentesíti a társaságot. Ezt a NAV tájékoztató is egyértelműen kimondta: „Önmagában a cégbírósági változásbejegyző végzés nem teszi a tőkeemelést adójogi szempontból jogszerűvé, ha maga a tőkeemelés az Art. rendelkezéseibe ütközik.”
A tőkeemeléssel egyidejűleg a LV-nál elhatározott végelszámolás megindítására tekintettel, a NAV tájékoztatóban leírt adóelkerülés gyanúja vetődik fel (nem jóhiszemű joggyakorlás esete), így nem lehet kizárni az adóhatóság esetleges elmarasztalását és (az apport helyett valójában) követelés elengedés el nem számolt bevétele miatti adóhiány megállapítását a LV-nál egy későbbi adóvizsgálat során. Az adóvizsgálat bekövetkezésére pedig a végelszámolásra tekintettel számítani lehet. Azt, hogy egy ilyen adóhatósági határozatnak van-e vagy lehet-e olyan hatása, hogy az utóbb érvénytelenítené a cégbíróság által bejegyzett követelés apportot, és ezért az ügylet számviteli elszámolását is utólag meg kellene változtatni, azt nem tudom megmondani, mivel ez valóban kizárólag jogi, jogtechnikai kérdés, amelyre nem tudom a választ, mert ilyennel még nem találkoztam. Ezért nem tudom azt sem megmondani, hogy létezik-e olyan jogi megoldás, amellyel az apport cégbírósági bejegyzését utólag töröltetni lehetne, akár a társaság (AV) saját kérésére.

Az adott helyzetben a LV-i részesedés és a LV-tal szemben fennálló követelés mérlegfordulónapi értékelése szempontjából nem lehet figyelmen kívül hagyni a mérlegkészítés időpontjában már rendelkezésre álló információkat, különösen a végelszámolás tényét. Az elmondottak arra utalnak, hogy az apporttal való „feltőkésítés”-re éppen azért volt szükség, mert a LV e nélkül nem tudta volna rendezni a taggal szemben fennálló kötelezettségeit a végelszámolás során. Így valószínűsíthető, hogy a végelszámolás befejezésekor az AV számára a LV-i részesedésből megtérülés nem várható, ezért már a 2016. évi mérlegben 100 %-os értékvesztés elszámolása látszik indokoltnak. (A LV-i részesedés könyv szerinti értékébe viszont a mérlegfordulónapot követően a bejegyzett apportként átadott követelés is beletartozik majd, amit az AV a 2016. évi beszámoló mérlegében még követelésként mutat ki 6.600.000 Ft értékben.) Számomra ebből az a következtetés adódik, hogy ez a követelés sem fog a végelszámolás végén az AV, mint tulajdonos számára megtérülni, és ez már a mérlegkészítés időpontjában valószínűsíthető. Ez esetben tehát erre a követelésre is 100 %-ban indokoltnak látszik értékvesztést elszámolni a mérlegkészítéskor. Az így kialakult helyzet pedig rámutat arra, amire a NAV a tájékoztatójában felhívta a figyelmet, miszerint az ilyen jellegű apport ügyleteknél megkérdőjeleződik, hogy az apportba adott követelés bírt-e olyan vagyoni értékkel (illetve egyáltalán bármilyen vagyoni értékkel) az apport szolgáltatásának az időpontjában, amely értékben azt a cégbíróságon bejegyezték, illetve a könyvekben és a mérlegben kimutatják. Ez pedig elvezet ahhoz a kérdéshez, hogy vajon megbízható és valós képet mutat-e az AV beszámolója, amely az apportált követelést és a LV-i részesedést annak várhatóan megtérülő összegénél magasabb értéken mutatja ki. Tovább gondolva pedig, hogy vajon valós volt-e az az érték, amelyen az apport ügylet végbement.

A beszámolóra adandó könyvvizsgálói vélemény kialakításánál ezeket a szempontokat és kérdéseket javasolt átgondolni és a vezetéssel is megvitatni.
 

Címkék: Konzultációs szolgálatVégelszámolás