Főoldal / Tudástár / Konzultáció

Konzultáció



"A tényleges tulajdonos személyének a pénzmosási szabályok szerinti meghatározásakor pontosan hogyan kell eljárni? A kérdés lényege, hogy amikor a pénzmosási törvény (2017. tv. LIII) szerint keressük a tényleges tulajdonosokat, akkor a közeli hozzátartozók szavazatait (vagy tulajdoni hányadait) össze kell adni és úgy kell a 25%-os küszöbértéket vizsgálni vagy nem. A kérdés azért merült fel bennem, mert a pénzmosási törvény, amikor a tényleges tulajdonost definiálja, akkor a PTK esetén csak 8:2.§ (4) és (2) bekezdéseire utal vissza, de az (5) bekezdésre, amiben a közeli hozzátartozókra vonatkozó szabályozás van nem."

2018. január

A kérdés felvetést valóban érdekesnek tartom, mivel a Ptk. adott, a Pmt. törvény által hivatkozott paragrafusában, annak rendelkezéseit önmagukban olvasva, egyfajta „átfogó” szabályként jelenik meg a 8:2 § (5) bekezdése szerinti előírás, ami a közeli hozzátartozók közvetlen és közvetett tulajdoni részesedését vagy szavazati jogát egybeszámítani rendeli. Tény ugyanakkor, amint Ön is említi, hogy a Pmt. törvénynek a tényleges tulajdonosra vonatkozó definíciójában a Ptk. 8:2.§ (5) bekezdésére nincs konkrét hivatkozás.
Nem ismerek olyan magyarázatot vagy hivatalos indoklást a tényleges tulajdonos értelmezésére vonatkozóan, amely kitért volna erre az Ön által felvetett részletre, ezért csak a saját értelmezésemet tudom megosztani Önnel.

Úgy gondolom, hogy az általános jogszabály értelmezési gyakorlat a jogszabályi szövegeknek a szó szerinti értelmezésén alapul. Ezért is fordulhatnak elő a való életben nem ritkán az ún. „kiskapuk”, mert a jogalkotó nem tudta (vagy nem akarta) kellő részletességgel vagy pontossággal leszabályozni az adott kérdés minden apró részletét. A jogalkalmazók jogkövető magatartása és a jogbiztonság szempontjából is az a kívánatos, ha a leírt szabályok értelmezésénél nem terjeszkedünk túl a leírt szöveg szó szerint vett jelentésén. Erre tekintettel, az én számomra az, hogy a Pmt. törvényben a tényleges tulajdonos definíciójában nincs hivatkozás a Ptk. 8:2.§ (5) bekezdésére, azt jelenti, hogy a tényleges tulajdonos megállapításánál, beazonosításánál erre az előírásra nem kell tekintettel lenni. Vagyis, amikor a tényleges tulajdonosokat keressük, akkor a közeli hozzátartozók tulajdoni részesedését vagy szavazati jogát nem kell egybeszámítani, hanem mindegyiküket, mint különálló természetes személyt kell tényleges tulajdonosi minőségében azonosítani, ha teljesülnek rá a Pmt. szerinti fogalmi meghatározásban leírtak. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy a Pmt., illetve a Ptk. közötti eme előírásbeli különbség jogalkotói tudatosságból fakad, azaz nem véletlen, hogy a kérdéses bekezdésre a Pmt-ben nincs hivatkozás. Ez véleményem szerint illeszkedik a Pmt. törvény logikájához és céljához, amely a tényleges tulajdonost illetően úgy vélem arra irányul, hogy azon konkrét természetes személyek kerüljenek beazonosításra, akik önnön személyükben tényleges tulajdonosnak minősülnek, nem pedig azok, akik közeli hozzátartozói kapcsolataik révén „kvázi” többségi vagy „kvázi” meghatározó befolyással rendelkező tulajdonosai egy adott gazdálkodónak.

Megjegyzem még, hogy a magyar Pmt. törvény „AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2015/849 IRÁNYELVE (2015. május 20.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmus finanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről” alapján, azzal összhangban került megalkotásra, ami véleményem szerint még inkább arra utal, hogy a Pmt. törvény alkalmazásában nincs helye a Ptk. 8:2.§ (5) bekezdése szerinti kiterjesztő értelmezésnek.

Hangsúlyozom, hogy ez a saját személyes megítélésem a feltett kérdést illetően, én azonban nem vagyok jogász, ezért ezt az álláspontot nem lehet egy jogászi véleménynek tekinteni.
 

Címkék: PénzmosásKonzultációs szolgálatTényleges tulajdonos