"Árfolyamkülönbözet elszámolásával kapcsolatban kérdezem az alábbiakat:
1) Ugyanannál a banknál egyik folyószámláról a másikra történő átutalásnál (nem történik átváltás forintra) keletkezik-e árfolyam különbözet? (szerintem nem, mivel egyik zsebből a másikba került)
2) Ugyanannál a banknál a bankszámlán illetve alszámláján lekötés történik, keletkezik-e árfolyam különbözet?(álláspontom szerint nem)"
2008. november
A devizás tételek bekerülését a mérlegbe szabályozza a törvény a 60. §-ban. Ennek lényege a következő: ha a mérleg eszköz vagy forrás oldalán szereplő devizás tétel kerül felvételre, azaz (+) előjelű, akkor azt napi választott árfolyamon kell értékelni. Van két kivétel, az egyik a váltókövetelés, mert a kiváltott követelés összegében kell értékelni a devizás tételt, illetve a Barter ügylet, ahol azonos értékek cserélnek gazdát, ezért nem lehet árfolyam-különbözete. Nézzünk a fenti állításra egy egyszerű példát: Van 100 euróm, amit kölcsönadok holnapig. Könyv szerinti árfolyama 250 Ft/euró. A kölcsönadás napján a napi választott árfolyam 260 Ft/ euró. Holnap visszafizetik, a választott árfolyam 261 Ft/ euró.
Megoldás: a kifizetés napján egy devizás követelésem keletkezik, ami + előjellel kerülne a mérlegbe, ha éppen készülne, ezért napi választott árfolyam. Másnap visszafizetik, vagy a valutapénztárba, vagy a devizabetétre, ami ismét + előjelű, ezért napi választott árfolyam. Tehát mindkét esetben keletkezik árfolyam-különbözet.
Ha a szállítót fizetem ki a devizabetétről, akkor viszont a csökkenés könyv szerinti árfolyam, mert minden devizás tételem a mérlegben (-) előjelű. Lehet árfolyamkülönbözet, de az nem a napi választott árfolyam alkalmazása miatt keletkezik, hanem az eredeti teljesítés és a devizabetét könyv szerinti árfolyamának eltérése miatt.
A válaszom tehát az a kérdésre, hogy mindkét esetben napi választott árfolyamon történik az értékelés, akár egyik folyószámláról a másikra vezetik át a devizát, akár lekötik azt. Így megtörténik a napi árfolyamra való átállás, ami a pénzeszközök esetében a lehető legjobb értékelési eljárás.
60. § (1) A valutapénztárba bekerülő valutakészletet, a devizaszámlára kerülő devizát, a külföldi pénzértékre szóló követelést, befektetett pénzügyi eszközt, értékpapírt, illetve kötelezettséget a bekerülés napjára, illetve a szerződés szerinti teljesítés napjára vonatkozó - a (4)-(6) bekezdés szerinti - devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell a könyvviteli nyilvántartásba felvenni, kivéve a forintért vásárolt valutát, devizát, amelyet a fizetett összegben kell felvenni, és amelynél a ténylegesen fizetett forint alapján kell a nyilvántartásba vételi árfolyamot meghatározni.