"Egy ügyfelem elhatározta, hogy saját részére, hosszú távú használatra, ingatlankomplexumot kíván létrehozni egy általa tulajdonolt építési telken. Az ingatlanokat később szállodaként, vagy bérbeadás útján kívánja hasznosítani. Sajnos a hozzáférhető szakirodalomban nem találtam egyértelmű leírást, hogy mi a teendő abban az esetben, ha a szóban forgó vállalkozásnak nincsenek saját alkalmazottai, saját erőforrásai, kizárólag pénzeszközei, és egy fővállalkozót kíván megbízni a beruházás lebonyolításával, kivitelezésével egészen a tervezéstől a megvalósításig, az engedélyek megszerzéséig. Kollégákkal folytatott megbeszéléseken több álláspont is kialakult. Az egyik szerint a kivitelezőtől beérkezett számlákat, és az egyéb , a bekerülési értékben figyelembe veendő tételeket ( banki kamat, árf. különbözet stb.) közvetlenül az 1. számlaosztályba, a beruházások közé kell könyvelni. A másik álláspont szerint – tekintettel arra, hogy nem beszerzés történik – a saját előállítású eszközökre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, azaz a kivitelező számláját igénybevett szolgáltatásként kell könyvelni, az egyéb bekerülési értékbe figyelembe veendő tételeket is ott kell rögzítni, ahova azokat alapesetben a számviteli tv. rendeli, és év végén vagy az aktíválást megelőzően az előállítási költségen kell a beruházások között állományba venni az aktívált saját teljesítményekkel szemben. 2009. április
Kérem írják meg, hogy a fenti két elszámolási módszer küzül melyik a helyes, amennyiben egyik sem, akkor mi a helyes elszámolási mód mind a kivitelezőtől befogadott számlák, mind pedig a kapcsolódó egyéb tételek ( kamat stb) esetében.
További kérdésem lenne, hogy álláspontjuk szerint a fent leírt eset megfelel-e a jelenleg hatályos , Általános Forgalmi adóról szóló törvényben használt, a saját vállalkozásban megvalósított beruházásra vonatkozó fogalomnak, ill. alkalmazandóak – e az ezzel kapcsolatos szabályok."
Véleményem szerint nem valósul meg a saját előállítás definíciója, amelyet a tv. 76. § (2) bekezdése tartalmaz. Ezt az alábbiakban idézem:
(2) Saját előállítású eszközök aktivált értékeként kell kimutatni a saját vállalkozásban végzett és az eszközök között állományba vett saját teljesítmények [tárgyi eszközök, immateriális javak, a 48. § (1), (3) bekezdése szerinti, az eszközök értékét növelő munkák], továbbá a tenyészállattá átminősített növendékállatok, valamint a törvény előírásai szerint az egyéb ráfordítások, illetve a rendkívüli ráfordítások között elszámolandó saját előállítású eszközök és saját teljesítmények - 51. § szerint meghatározott - közvetlen önköltségen számított értékét (ideértve a saját termelésű készletek értékvesztését is).
Maga a társaság a fentiekben leírtak alapján nem végez munkát, hiszen azt kiadta fővállalkozónak. Ahhoz, hogy saját előállításúnak, azaz saját teljesítménynek minősüljön az elszámolás, véleményem szerint szó szerint munkavégzést kellene végeznie. A beruházás bekerülési értékébe beletartozó kamatok, biztosítási díjak nem indokolják magát a saját előállítást. A saját telek bevitele a beruházásba sem indokolja ezt a fajta elszámolást, mert a telket és a rajta lévő építményt elkülönítve kell nyilvántartani, hiszen a telek nem is amortizálható. Ha viszont bármilyen tevékenységet folytat maga a cég a beruházással kapcsolatosan, pl. ő szerzi be az építkezéshez a csempét, vagy vásárolja meg a bútorokat és azokat a kivitelező rendelkezésére bocsátja, akkor egyetértenék azzal, hogy tényleg saját előállítású eszközön keresztül kell lebonyolítani a beruházást. Az áfa tv. szerinti elszámolások végeredménye nem különbözik megítélésem szerint. Az első esetben a kivitelező leszámlázza az áfát, ami előzetes áfa lesz és kifizeti a társaság, majd visszaigényli. A második esetben a saját teljesítmény aktiválása után (a beruházás üzembe helyezése után) határozza meg az áfa alapját és összegét, majd számolja el azt előzetes és egyúttal fizetendő áfaként, amennyiben visszaigénylési pozícióban van. A végeredmény ebben tehát nem különbözik érdemben. Áfa mindenképpen keletkezik, amelyet vagy egyik, vagy a másik módszer szerint kell rendezni. A második eset alapvetően azért nem jó megoldás, mert a társaság saját teljesítményként tüntet fel olyan tevékenységet, amelyet nem is ő végzett. A határvonalak meghúzása azonban elméleti szinten meglehetősen nehézkes, ezért nem tartom kizártnak a második megoldás gyakorlati kivitelezését sem.
Az álláspont utolsó mondataiban kifejtett megoldás nem igaz a beruházásokhoz közvetlenül kapcsolódó hitelkamatok és biztosítási díjak elszámolására, mert azok nem lesznek ráfordítások vagy költségek, hanem közvetlenül a bekerülési ár részévé válnak. Ehhez tehát végképp nem indokolt a saját előállításon történő keresztülvezetés. T 1.Beruházások – K 4.Egyéb rövid lejáratú kötelezettségek (pl. a beruházás befejeződéséig felmerült időarányos hitelkamatok tekintetében.)